Odalenn a Duna hömpölyög szüntelen,
Fejemben egy terv, hogy magam abba vetem.
Ahogy körbe nézek, mindenhol emberek,
Jól érzik magukat, szórakozni mennek.
Nagy turista hajók várnak beszállásra,
Rajtuk idegenek várnak indulásra.
A hídon a járdán szerelmetes párok,
Amíg öket nézem nem ugrok, csak várok.
A vár tornya felett elsárgult már az ég,
A Nap lenyugodott, de aludni még nem tér.
Alattam a Duna, nézem a habjait,
Abban látom létem elmúló napjait:
Olajfolt szennyezte, törmeléket sodor,
Mennyi sok szenny ömlött már a sok hajóból.
Lelkem ugyanilyen, sok apró folt fedi,
Pedig milyen jó lenne tisztábbnak lenni.
De azok a színek, amit az ég müvelt,
Velem is csodát tett, mert feltöltött hittel.
Fejemben egy terv volt, csobbanok egy nagyot,
De mégis lemásztam, ez a terv már halott.
A hídon állva
By Dallos Miki
29 hozzászólás
Huha! Nem tudom miért született ez a mű, de nem szép gondolat. A vers nagyon jó, rímel, jók a sorok, de a gondolat… Ilyenre nem szabad gondolni! Bármi is történjék, az élet a legnagyobb ajándék, amit kaptunk.
Kedves Mishu!
Megnyugtatlak, a vers nem az öngyilkosságról szól, hanem valaminek az elvesztéséről, az élet sodrádól. az idő rohanásáról, és hogy meglássuk a dolgokat ebben a rohanó világban, mint a szerelmespárok, a természet csodái, stb.
A Duna maga az élet, ami csak folyik-folyik, a maga megannyi szennyével, a világ gondjaival.
Látni kell a szépet az életben, és akkor nem darál be az élet…
Szóval semmi baj! 🙂
Kedves Miki!
Nekem ez is nagyon tetszik. Érdekes oldaláról próbáltad átadni amit itt lenn is írtál, de végülis sikerült, méghozzá nagyon jól.
Jó nehéz műfajt választottál, nem mintha nem felelne meg neki!:)
Üdv, Jodie
Szia!
Az Emberállat című versedet olvasva, az első döbbenet után kíváncsi lettem a többi versedre is. Először az érdekelt, hogy általános-e ez a negatív vélekedésed embertársainkról vagy sem (örültem, hogy nem), de kellemes meglepetés ért: sok jó versre bukkantam. Különösen ez fogott meg. Gyakorlatilag egy pillanatkép az egész, mégis minden benne van. Bravó!
Szia,
elöször is köszönöm az “értékelést”, és egyúttal meg is nyugtatlak, nem csak negativ hangulatú versekre vagyok képes, de mostanában több minden nyomaszt, mint ahány pozitiv dolog van az életemben, és ez kihat az irományaimra!
De pl ahogy lesz új múzsám, lesznek szebb versek is 🙂
Üdv,
Miki
szia. valaminek az elvesztéséről szó? hmm ez érdekes, akárhányszor olvasom el vhohy mindig az öngyilkosságnál kötök ki…nem tudom átformálni ezt a nézetet magamban, talán mert az öngyilkosság gondolata nem is olyan távoli számomra. vagy csak volt…most már ez utóbbi.
jó lett a vers, igazán tetszik.
Nola
Szia Nola!
aki igazán volt már szerelmes, de eldobta azt, és már 1000x megbánta, az lényegében megölt magában valamit, szóval ha igy nézzük, akkor ez is öngyilkosság.
Ha teszem azt tényleg leugrom arról a hidról, akkor legyöztek a gondjaim, melyeket valaki elvesztése okozott bennem, de ha nem engedek a csábitásnak, akkor letudok mászni a hidról és folytatni az életet.
Összetett egy vers lett, én is tudom, de nekem is ezért ez az egyik kedvencem 🙂
M.
Ilyen olajfoltos,mocskos Dunába nem is érdemes belehalni.De,szerintem
nem a szenny,hanem a hít győzött meg,hogy ne ugorj.
Hit? Meglehet! De akkor inkább az a fajta hit, hogy sok szép dolog van még az életben (szerelem, barátok, szabadság, természet), melyek miatt nem érdemes “beleölnöm” magam a Dunába, nem éri meg csak sodródni az árral!
nekem is az öngyilkosság jutott eszembe, és tetszett a bizonytalanság ábrázolása. beugorjak- ne ugorjak. mert a külvilág, az élet csodái visszatartottak. szóval számomra ez egy abszolút pozitív vers:)
Pedig biztosithatok mindenkit, hogy nem akartam öngyilkos lenni, amikor a mü megszületett a fejemben. De inkább magát a tervet öltem meg magamban, mint saját magamat. Szóval akkor többértelmü lett a vers? Az csak jó 🙂
akadozó ritmus, gyenguska rímek – a folyó-élet analógia meg egy cseppet elcsépelt (bár ettől még lehetne jó a vers).
nekem nem tetszett.
sn
Kedves SN!
Most erre mit mondjak? Nem tetszhet mindenkinek minden, de azért köszönöm, hogy elolvaastad. Én is beleolvastam a tieidbe, nekem meg azok nem tetszenek, de ez van 🙂
M.
jaj… most jól megkaptam.
félreértettél… a hsz-em lényege nem az volt, hogy nem tetszett, hanem az, hogy gyengék a rímek és döcög a ritmus. és ez tény – nem “tetszik – nem tetszik” kérdése.
sn
olvass kis verstant, hogy tudd mi is az a rím
Mivel nem célom “költövé” válni, ezért kihagyom a verstant.
Lehet, hogy furán hangzik, de én érzésböl irok, vagyis azt irom le, amit helyesnek vélek. Nem tervezem meg egyetlen versemet sem, akkor irok, ha irnom kell, ha azt érzem, hogy mondandóm van.
Hogy az verstanilag helyes vagy sem, az engem annyira nem érdekel.
Amatör vagyok és szerintem maradok is, nekem megfelel.
“KI MINEK NEM MESTERE – HÓHÉRA AZ ANNAK”
az amatőr nem minőségi kategória.
van rossz költő, meg van jó költő – Te választottál.
ki, kedveltetésből “írogat” verset, jobb, hogyha azonnal leteszi a tollat – ezt vagy komolyan lehet csinálni, vagy sehogy.
sn
Akkor szerinted a világ fekete és fehér? Jó vagy rossz?
Szerintem meg nem igy van. Képzeld már el, ha mindenki csak azt csinálná, aminek mestere? Akkor ne sportoljak, mert nem vagyok élsportoló? Ne barkácsoljak, mert nem vagyok asztalos, vagy mérnök?
Ennyire nem kell ezt komolyan venni…ismered azt a szót, hogy hobbi???
hobbiból nem lehet költeni… a szónak teremtő ereje van. a rossz szavak rosszat teremtenek – a rossz vers rossz verseket teremt… ugye nem kell ecsetelnem a következményeket?
mik a rossz következmények?hogy az ember fejlődik, és nem egyből írja meg a nemzeti eposzt, vagy hogy az emberek megismerik a többiek gondolatát, ha versbe vannak szedve esetleg könnyebben, mintha csak elmondja néhány rövid mondatban mit érez?
ha azt mondod az amatőr versírás nem ér semmit, olyan mintha azt mondanád az amatőr sport, vagy az amatőr zene nem érne semmit.
sokan mondják, hogy ha valamit csinálsz, csináld jól. szerintem ha valamit csinálsz, csináld úgy, hogy élvezd.
szerintem.
Köszönöm, Acélsziv!!!
Én sem értem, hogy mi a baja az “amatörökkel”…
Na mind1…viszont szerintem is úgy van, hogy élvezni kell, amit csinálsz, hisz elsösorban azért irunk, mert mi élvezzük!
honnan veszitek, hogy bajom van az amatőr versírással?
állítottam ilyet? szerintem nem.
nem az amatőrséggel van bajom, hanem a hozzáállással. ha rosszul futsz, akkor maximum elesel – nem lesz baja másnak… a zene művészet – az megint más (nézzük csak meg a mai zenei izlést – olyanok alakították ilyenné, akik nem tudnak zenélni… meg is látszik rajta)
hobbyból nem műthetsz agyat… azért nem mert az agyban helyrehozhatatlan károkat okozol – a költészet, az irodalom is ilyen. ezt kell tudomásul vennetek.
én nem állitottam hogy bajod van az amatőr versírással, azt állitottam, hogy bajod van avval aki nem ír olyan jól, hogy az megfeleljen az elvárásaidnak.
azt kell tudomásul venned, hogy ez nem egy tény, hanem a te véleményed…
ha rosszul futsz elesel,
hobbiból nem műtesz agyat ez mind szép és jó,
a mai zenei élet megint más kérdés
De
ez a vers ugyanolyan közvetlen, “szívből szól”, és kifejezi az író érzéseit mint az agyonmímelt rímelt művek.
miért csak az oszthatja meg a gondolatait akit majd beleszerkesztenek az irodalomkönyvekbe? itt vagyunk mi is, az átlagemberek, akiknek talán nem mindenük az írás, de megosztanánk a lelkünk, csak nehéz, ha nem látják, csak a hibákat.
Kedves Miki!
Látom kaptál hideget-meleget, eleget. Remélem még idefér az én kis hozzászólásom!
Tetszett amit írtál. Ez a vers számomra is pozitív hatású, ugyanakkor keserédes és egy énekesnő dalait juttatja eszembe, talán Nora Jones(biztos rosszul írom), nem is tudom miért.
Gratulálok!
ui.: remek,amit csinálsz, és ha még örömödet is leled benne, abba ne hagyd! Jó hasonlat a fekete-fehér szópár, te vagy a többi szín, illetve mi, a festő palettáján.
üd, eszkimo.
Kedves Eszkimo!
Persze, idefér a te irásod is! Eszemben sincs abbahagyni az irogatást, még akkor se, hanem nem profi szinten özöm.
Én csak akkor irok, ha irnom kell és úgy érzem belül, hogy mondandóm van.
Nora Jones-t én nem ismerem, de szerintem nagyon sok embernek vannak hasonló gondolatai, csak ö “dalban mondja el”. 🙂
M.
sziasztok!
Acélszívhez csatlakozva:
Tehát akkor az itt irogatók mintegy 60-70 %-a hagyja abba
a versírást, mert az amatőr versírás az érzelmek, gondolatok
kifejezése nem alkalmas?
Mindenki nem születhet profinak, urambocsá’ tehetségesnek,
de legalább megpróbálják. Még az is lehet, valahogy el kell kezdeni, nem?
Azután majd kialakul valami…
de miért kell elvenni az emberek kedvét, ezt az egyet nem értem…
Mert kritikát írni lehet, sőt szükség is van rá, de azt hogy gondolatiságuk
milyen formát ölt, szerintem nem túl bölcs kiforgatni…
elnézést kérek Mikitől, hogy foglaltam a helyet egy nem ideillő hsz-el.
üdv leslie
Kedves Leslie!
semmi baj, örülök, hogy a mi pártunkon állsz, és szerintem ez ideillö, hiszen elindult egy téma.
M.
kiindulási probléma:
“Mivel nem célom “költövé” válni, ezért kihagyom a verstant.”
ez a baj… nem elég, hogy rossz amit csinálunk – még fejlődni sem akarunk benne.
kedves leslie!
“Tehát akkor az itt irogatók mintegy 60-70 %-a hagyja abba
a versírást, mert az amatőr versírás az érzelmek, gondolatok
kifejezése nem alkalmas?” – ezt melyik állításomból következtetted? hol írtam ilyet?
“Mindenki nem születhet profinak, urambocsá’ tehetségesnek,
de legalább megpróbálják.” – nem próbálják meg… lásd fenti idézetemet.
“de miért kell elvenni az emberek kedvét, ezt az egyet nem értem…” – ha valakinek el tudom venni a kedvét, az arra ítéltetett, hogy ne írjon. a vers kijön – bárki bármit tesz.
kedves Acélszív!
“én nem állitottam hogy bajod van az amatőr versírással, azt állitottam, hogy bajod van avval aki nem ír olyan jól, hogy az megfeleljen az elvárásaidnak.” – nem ez bánt, hanem a fejlődés elutasítása.
“azt kell tudomásul venned, hogy ez nem egy tény, hanem a te véleményed…” – amig nem bizonyítod az ellenkezőjét, tényként kezelem.
“a mai zenei élet megint más kérdés” – dehogy más kérdés. kontárok csinálják és kontárok terjesztik alakítva ezzel a közizlést.
“ez a vers ugyanolyan közvetlen, “szívből szól”, és kifejezi az író érzéseit mint az agyonmímelt rímelt művek.” – nem kifejezni kell, kelteni. és nem is a rímtől lesz vers a vers.
“miért csak az oszthatja meg a gondolatait akit majd beleszerkesztenek az irodalomkönyvekbe?” – bárki joga publikálni és aki publikál, annak kötelessége elviselni bármilyen kritikát, ha az nem a személyét, hanem a művét veszi célba.
Na, mivel mindenki köti a maga ebét a maga karójához, ezért én most lezárnám ezt a vitát:
– mindenkinek kötelessége a kritikát elfogadni? Rendben! Viszont te is köteles vagy elfogadni mások véleményét. Neked is megvan a magad álláspontja, nekünk is, de ez ettöl szép. Ha ez neked nem tetszik, akkor sem kell erövel meggyözni minket. Semmiröl sem.
– mi nem vagyunk kontárok, és még csak nem is rossz, amit csinálunk, hiszen a verseink, müveink ezen a fórum jelennek meg és itt véget is érnek. Egyáltalán nem célünk senkit sem formálni. Csak a gondolatainkat tesszük közzé.
– az én kedvemet nem fogod elvenni, szerintem másokét sem.
– fejlödni pedig mindenki szeretne, de ezt kérlek ne te szabd meg nekünk. Se az utat, se a fejlödés módját. Sokkal nagyobb értéke van, ha az ember maga jön rá, hogy mit és hogyan csináljon. Mert amit te csinálsz, az nem épitö jellegü kritika, hanem kioktatás.
– SZVSZ a versirás, illetve minden nemü alkotás az önkifejezés egyik eszköze. Hogy az másban milyen érzéseket kelt, az már az olvasón múlik.
Tény ami tény, mások vagyunk, másként irunk, élünk, gondolkodunk. Lehet, hogy nekünk még fejlödni kell, de neked, kedves SajnosNem, pedig azt kéne elfogadnod, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint te!
“Mindenki másképp csinálja…” – csak hogy egy klasszikust idézzek