Álmaimban Veled vagyok, szemed olykor csak rám ragyog.
Sós könnyem csorog arcomon, hiányzol, nagyon.
Napról napra élek, ép testben piszkosul szenved a lélek.
Sötét nappalt sötét éj váltja, egybeolvad a való határa.
Én mondtam ki az ítéletet, vétkeztem, csalódtam, lehet….
Lehet-e, van-e még szívedben piciny hely, vagy örökre temesselek el?
Az idő nem gyógyít meg semmit, tőlem Veled együtt mindent elvitt.
Belátom, hibáztam. Nincs rá szó. Veled szép volt és jó.
Megváltoztatni, ami elmúlt nem lehet, de vajon esélyt még kérhetek?
Kélhet-e új nap, kellhetek-e én, vagy nincs többé remény?
A Nélküled töltött idő hasznos, rávilágított mi a fontos.
Volt elég nappal és éjszaka, mikor jött a gondolatok hada.
Az ember az út végén értékel, mérlegel, mi lényeges, mi fontos, mi kell.
Kidobja az értéktelen kacatokat, s meghagyja azokat a darabokat,
Azokat, mik számára az élet. A veled töltött perceket, a jó létet.
Egy perc még, nem kérek többet, csak nyisd ki felém a szíved!
Engedd, hogy bebizonyítsam, rájöttem, mekkorát hibáztam!
Engedd, hogy Te légy a víz, a levegő, a csók, az édes íz!
Egy perc csak, nem több, míg elolvasod, s én csendben várom válaszod.
Egy szóval véget vethetsz kínomnak, vagy átadhatsz hűs síromnak.
Leszek én számodra a biztos kikötő, lesz időnk, egy emberöltő.
Megteszem az első lépést, eloszlatva minden kérdést,
S ha elutasítasz, örökre néma maradok, örökre meghalok.
3 hozzászólás
Szia!
Szerintem nem is olyan gyenge ez a próbálkozás. Nekem legalábbis tetszik.
Szeretettel: Rozália
Kedves Berill Shero!
Érzelmi zápor. Nem rossz. Nem gyenge próbálkozás. Nekem tetszett.
Ági
Köszönöm szépen, bár inkább írónak, semmint költőnek vallom magam!