lángolva ragyok
fa tetején
földön állva
vakulok
nagy hévvel
nekivágok
gallyak, tövisek
mérgező virágok
örömöm lelem
nem hátrálok
pókok, csend
vérzem
izzó tenyrem
olvad, átlyukad
ezüst. bronz, föld
rideg
fény szűrődik
erősen
földön állva
vakulok
lesve lesem
mint ér
közelebb
közelebb
élvezem
nem nézek
hátra
ömlik vérem
tenyerem nincsen
leesek
föld, föld, föld
meleg terjed
sárga szellem
bekebelez
földön fekve
vak vagyok
2 hozzászólás
Jól föladtad nekem a leckét! Lehet, mások is olvasták, és inkább vélemény nélkül továbbálltak, mint hogy a gondolataikat leírják. Én mégis megálltam, és leírom, amit gondoltam, amikor elolvastam. Szerintem nem egységes, nagyon szétszórt az írás. Olyan, mint amikor nagytakarításkor egy halomba dobálnak mindent, hogy ha elkészülnek a takarítással, akkor mindent a helyére rakjanak. Itt várat magára.
Mivel olvastam a bemutatkozásodat, ezért azt javasolnám, hogy a régi munkáidhoz a megjegyzésben írd oda a korabeli dátumot, hogy aki olvassa, tudja, hogy ez a munka jóval korábban született.
Még egy észrevétel. Lehet, hogy divatos, nekem még sem tetszik az olyan írás, amely a magyar helyesírási- általában írási előírásoknak nem felel meg. Gondolok itt a normál mondatokra. Amelyeket nagybetűvel kezdünk, aztán lehetnek különféle írásjelek, végül ponttal zárjuk. Ez vonatkozik prózára és versre egyaránt.
Persze, hogy mindez másnak tetszik, csak nekem nem, de hát ez az én bajom.
Üdv. Kata
Kedves Kata!
Hát igen, ezek nagyon korai versek és tükrözik is akkori (17 éves) gondolkodásmódomat. Köszönöm megjegyzésedet és egyetértek egyébként a helyesírási gondolataiddal is, így legalábbis már 27 évesen
Üd: Sanyi