vörös szirmát nap felé tárja
(mint gyűrt selyem darab)
kísértő bujasággal kínálva
mit szíve rejt – vagy álma
-közben szende szűz marad-
…ki tudja, meglehet
virága szendereg…
álmában kék az ég,
álmában felé lépkedek-
-s álmában nem tépi le
puha párnás kis kezével
az a bájos kisgyerek…
6 hozzászólás
Kedves Éva!
Kedvenc virágom a pipacs, de már gyerekkoromban rájöttem, hogy ott a szép ahol van. Hiába téptem le és vittem haza, hamar fonnyadt, hervadt.
Gratulálok versedhez!
Alberth
Nagyon szépen írod le a pipacslétet,valóban csak gyermek szakajtja le mert nem tudja még,hogy milyen rövidéletű a vázában.A Te versedben még a gyermek sem tépi le.
Szép versedhez gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
Szia!
Szép, tetszik.
üdv Toni
Sziasztok!
Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat 🙂
Kedves sorok!
Álmodó pipacsod, nyári hangulatot hozott…:)
Örülök :)))