Humoros történetek a falumból

A tudatlan juhos gazda

A gyermekkoromban a falumban élt egy nagyon szegény ember. viszont nagyon jó juhtartó volt, de az esze olyan rövid volt, hogy sehogy se tudta megtanulni a pénz értékét. Egyszer a faluba jött egy juhkupec, azzal a szándékkal, hogy juhokat vásároljon. Elment a szegény emberhez, mert hallotta, hogy szép juhai vannak eladók. Meg nézte a juhokat mert azok szépek voltak, egyben jó árat, 400 lejt ígért darabjáért. Erre azt mondja a szegény ember :
— Nekem hiába ígér 400 lejt, mert én 250-nél alább az Istennek se adom.
— De én 400-at ígértem —felelte a kupec.
— Az engem nem érdekel, mert én 250 lejnél olcsóbban úgyse adom-volt a válasz
Ekkor látta a kupec, hogy nem tud egyetérteni az eladóval és elköszönt, majd tovább állt.

…………
A kecskének melege van.

Ugyancsak a falumban történt meg az következő eset: a szegény gazdának más állata nem volt, csak egy kecskéje. A kecskének hevenyészett egy deszkapajtát, amiben a kecske a nagyon hideg teleket töltötte. Egyszer látogatóba ment hozzá a komája és benézett a kecske pajtájába. A kecske a nagy hideg miatt erősen reszketett.
— Miért reszket a kecske ?— kérdezte a koma.
— Azért, mert nagyon melege van — volt az okos válasz.
Azóta fennmaradt a faluban: ha valaki reszketve fázik, azt mondják, hogy melege van, mint a Gyuriba kecskéjének.

………

A peches udvarló

Elég régen történt a falumban, hogy egy menyecskéhez járt titokban egy házasember. Egy este, amikor megint udvarolni ment, hogy ne lássa meg a pletykás szomszédasszony, gondolta, hogy beugrik a hátsó udvar kerítésén. Sajnos a szerelmes fráter, nem tanulmányozta kellőképpen a terepet és egyenesen a kert alatt éjszakázó tyúkok közé ugrott. A megijedt tyúkok károgva futottak szét az udvaron. A nagy zajra kinézett az egyik szomszédasszony és meglátta kert alatt lapuló férfit. Szinte egyidőben kinézett a másik szomszédasszony is és átkiáltott.
—Ülü-e Györgyné?
_ Az, de még mekkora! volt a szellemes válasz.

………..

Nyomor , nyomor és nyomor !

A faluban befejeződött az erőszakos kollektivizálás. A rajontói kiküldött elvtárs súrolta a tenyerét őrömében, hogy mindenki "önkéntesen” aláírta a belépési nyilatkozatot, majd felkérte a jelenlevőket, hogy az újonnan megalakított kollektív gazdaságnak javasoljanak egy megfelelő nevet,. Nagy "örömükben" az emberek csak hallgatva nézték a padlót. Az elvtárs többszöri unszolására az öreg 80 éves Pista bácsi jelentkezett, hogy ha megengedik az elvtársak, neki lenne egy javaslata, de megkéri az elvtársakat, ne haragudjanak meg érte.
— Mondja Pista bácsi nyugodtan, mert mi nem haragszunk meg ! – bíztatta a gyűlést vezető elvtárs
— Hát ha nem haragszanak meg, én meg¬mondom, mi lehet a mi kollektív gazdaságunk neve. A mi gazdaságunk neve nem lehet más, mint Nyomor, nyomor és nyomor! Az elvtársak nem tartották magukat az adott szóhoz, mert bizony megharagudtak, és még hozzá nagyon, Pista bácsira. Pedig nem mondott az öreg hazugságot.

……………

Meggyőzte a lisztesláda

A kollektív gazdaságok szervezése idején történt, hogy az egyik jómódú gazda, amikor látta, hogy érkeznek a szervezők, mindig elbújt valahova. Egyszer annyira hirtelen és váratlanul érkeztek, hogy ne volt mit csináljon, belebújt a konyhában található lisztesládába. A szervezők valamelyik tagja ezt észrevette, de nem szőtt és megkérdezték a feleségét.
— Hol van János bácsi?
— Nem tudom, hova ment — füllentett az asszony.
— Nem baj, megvárjuk, amíg hazajön kártyázunk egyet.
Aztán elővettek egy pakli kártyát, elhelyezkedtek a lisztesládán és elkezdtek nyugodtan kártyázni. Az öreg paraszt egy darabig tűrte a kényelmetlen, levegőtlen ládát de egy idő után elkezdett kopogtatni, hogy eresszék ki. Az elvtársak felnyitották a láda tetejét és tettetett meglepetéssel csapták össze a tenyerüket.
— Nini, János bácsi megkerült, pedig a felesége azt mondta, nincs otthon.
— Mi csinált, János bácsi, a ládában?
— Tanácskoztam a ládával — felelte szellemesen János bácsi.
— És mit tanácsolt a láda? — kérdezte az egyik elvtárs.
— Azt, hogy írjam alá a belépési nyilatkozatot, mert bárhova bújok el maguktól, úgy sem szabadulok.