A vén csataló rég a trombita hangra
Rohant a harctérre, gerjedvén haragra.
Fiatal korában szép huszárral hátán.
Bátor rohamokban élen járt a vágtán.
Tiporta az ellent, küzdött, harcolt hévvel.
Eggyé vált ő akkor a paripa névvel.
A vén csataló mind nagyobb rutint szerzett.
Épp bőrrel megúszni, bölcs elveket felvett…
Már gazdát is mentett, mikor súlyos sebbel
A nyergébe ájult az a meglett ember…
A vén csataló oly sok harcteret látott.
Már nem is lelkesült, inkább hazavágyott!
Eljött ím a nagy nap, lejárt a szolgálat.
Az obsitos lován, búsan haza vágtat.
A vén csatalónak kijár a nyugalom.
Várja a friss abrak, otthon, tiszta alom.
Csak pipát forgat ő és már nem a kardot.
Bajsza is lekonyult, sovány háta hajlott.
Ilyen a vén huszár, ám felszáll lovára.
Oly délcegen üli, hogy nem ismersz reája!
6 hozzászólás
Kedves Alberth!
A ló a mi korunk, úgynevezett luxussa. Itt nállunk vannak olyanok is, akik eddig élő lovat csak a cirkuszban láttak. Pedig gyerekkoromban minden a ló volt. Az a cigány pegig gazdag embernek számitott, akinek lova volt. Emlélszem, mikor katona voltam, azok a hosszú istálók, tele lovakkal.Ma már csak emlék, mint sok minden más is. ma már Jókai Mórnak a tanácsát is nehéz lenne megfogadni, amelyikben ő azt írta:
"Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló" De ma már az embert sem lóvá teszik, hanem nagyon sokszor szamárrá. A versed formája, az embert vissza emlékezteti a multba. Nem is volt minden olyan rossz régen.
üdv Toni
Kedves Albert!
Nosztalgia vers, a régmúltból!Tetszett a versed!
Üdv:Selanne
Kedves Toni!
A ló az ember nélkülözhetetlen társa volt a történelem folyamán. Ma már valóban csak hobby-sport célra használják. A szállításnál, utazásnál és földművelésnél már nincs rá szükség. Sajnos egyre kevesebb a lóállomány, pedig vele közelebb voltunk a természethez.
A múlt szele lengedezik ebben a versemben. Talán jó egy kis nosztalgia néha.
Üdv.: Alberth
Kedves Selanne!
Megpróbáltam áthozni az atmoszférát, mintha egy kösztümös filmben járnék. Aki a lovakat szereti, rossz ember nem lehet! 🙂
Üdv.: Alberth
Szia!
Meseszerű… jó volt olvasni…
Grat! Gyömbér
Szia, Kedves Alberth!
Egy élet útja is lehetne a címe, remek versednek!
S milyen érzés lovagolni, pláne, fiatalon, délcegen,
azt leírni sem lehet szavakkal, azt érezni kell!
Ezt az érzést sugallta a befejező sorod!
Gratulálok!
Csilla