Termékeny időszakok a magyar közoktatásban

Sajnos, a magyar közoktatás utolsó három évszázadának történetét nem a töretlen fejlődés jellemezte. Magyarországnak az Osztrák Birodalomtól való állami függősége a magyar közoktatást is időnként hosszú évtizedekre passzív vegetálásra kényszerítette. Igaz, az osztrák közoktatás korszerűsítése is csak Mária Terézia uralkodásának idején következett be Az uralkodónő felismerte, hogy a felvilágosodás eszméit felhasználhatja a birodalmi központosítás erősítésére, amelynek az oktatás-nevelés is, mint állami érdek fontos tényezője vagyis "politikum" lett. Nem kevésbé gondoltak az iskola utilitarista szerepére a "nemes" ifjak nevelésében vagy a világi értelmiség formálásában, és a gyakorlati ismeretek elterjesztésében. Az a felvilágosult gondolat is meggyökerezett, hogy az uralkodó az államhatalom által képviselt oktatási-nevelési rendszer létrehozásával gondoskodik a "kőzboldogságról".Az uralkodónő az osztrák állami ellenőrzésű iskolarendszer kiépítésével igyekezett a magyar iskolarendszert is egységes irányítás alá vonni. Ezért 1775-ben megbízta egyik tanácsosát, Ürményi Józsefet, hogy dolgozza ki a magyar iskolarendszer átfogó reformját.
Az új oktatási reform az I. Ratio Educationis elnevezéssel vált ismertté, amelyet Mária Terézia 1777. augusztus 22-én hagyott jóvá. Teljes címe magyarul: Magyarország és a társországok átfogó oktatási-nevelési rendszere. Az I. Ratio Educationisnak hibái ellenére számos pozitív hatása is volt. Az állami irányítás megteremtette az iskolai főigazgatóságokat és a népiskolai felügyeletet. Megerősítette az iskolatípusokat, határozott szerkezeti keretet és tantárgybeli tartalmat kaptak az egyes iskolatípusok. A tanulók ezután csak a meghatározott feltételek mellett haladhattak, habár az előrehaladásnak nagyon osztályjellege volt. Ezzel akarták megakadályozni a paraszti származású gyerekek tanulás általi felfelé áramlását. Az 1777-ben szentesített Ratio Educationis első ízben rendezte egységes alapon a tanítóképzés rendszerét a bécsi, majd a pozsonyi, budai és nagyváradi intézetekben.
1790-ben H. Lipót lépett trónra. Uralkodása idején úgy tűnt, hogy lehetőség nyílik a magyar iskolaügy újjászervezésére, a magyar tanítási nyelv bevezetésére. Ezért egy Művelődési Bizottságot hoztak létre a II. Ratio Educationis kidolgozására. A Művelődési Bizottság elemezte az I. Ratio Educationis tapasztalatait, és az egyéb, iskolaügyre benyújtott javáslatokat. Mindezek alapján kidolgozták A nemzeti nevelés elveinek rendszerét. A II. Ratio Educationis mondta ki először az azóta is általában érvényben levő demokratikus alapelveket: Minden gyermeket egységes, ingyenes, intézményes nevelésben kell részesíteni. Azt is kimondta, hogy a vallástant úgy kell tanítani, hogy a más vallások iránti türelemre neveljenek A tanítás olyan változatos iskolákban történjék, amelyek felkészítik a jövendő hivatásuk betöltésére. Minden fokon a tanítás nyelve a magyar nyelv legyen. Összegezve a H. Ratio Educationis eredményeit elmondhatjuk, hogy lényeges pozitívuma volt a vallási és nemzeti türelem, amely addig nem jellemezte a Habsburgok politikáját Az új Oktatási-Nevelési Rendszer lehetőséget teremtett, hogy minden nemzetiség lehetőleg saját anyanyelvű iskolával rendelkezzen, a tanítás anyanyelven történjen és ezzel megszűnjék a német nyelv általános kötelezettsége.
Az 1848-49-es forradalom bukása után az ország elvesztette viszonylagos függetlenségét, a német nyelvet hivatalos nyelvvé avatták és nagy erőfeszítéseket tettek Magyarország beolvasztására. Ugyanakkor erőteljes, felülről irányított intézkedések történtek Magyarország állami berendezésének polgári jellegű átalakítására. Az 1849. október 9-én kiadott kormányrendelet előírja: A nevelés- és oktatás felett az állam gyako¬rolja a felügyeletet. A népiskolai oktatást kötelezőnek tartották, ezért az iskolába járást szigorúan ellenőrizték, és annak elmulasztását hasonló szigorúsággal büntették- Általánosították a négyosztályos elemi oktatást, és a városi elemi iskolák mellé gyakran reáliskolákat alapítottak. Nagy hangsúlyt fektettek a vallásos nevelésre, ezért az iskolák szellemi irányítását az egyházra bízták. Ennek ellenére nagyon elmaradott volt a magyar iskolaügy. A korabeli adatok szerint 5-6 ezer községben nem volt iskola. A tanköteles gyermekek csak 48% járt iskolába. A nemzeti szellemű könyveket kitiltották az iskolából, s helyettük németből fordítottakat vezettek be. Lényeges javulást a nemzeti közoktatás terén az 1868-as Eötvös-féle közoktatási törvény hozott. A kiegyezés után ismét Eötvös József lett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vezetője. Szilárd elhatározása volt, hogy befejezi a magyar közoktatás 48-ban elkezdett polgári átalakítását. De ebben a több lépcsőfokos folyamatban a népoktatás élvezte az elsőbbséget. Az iskola alapítások terén a felekezetek élveztek elsőbbséget, nem kívánta az állami iskolák túltengését, mert szerinte a monopolizált, állami közoktatás távol áll a szabadság eszméjét öl. Ezenkívül a népoktatás színvonalát az állami tanítóképzés felállításával próbálta emelni, és nagy gondot fordított a színvonalas tankönyvek kiadására Az új oktatási törvényt a király 1868. december 15-én szentesítette. Ezzel megszületett Magyarország első népoktatási törvénye. Ez azért is kiemelkedő jelentőségű törvény, mert megelőzte a fejlett nyugat-európai országokat, például Angliát és Olaszországot, ahol 1879-ben illetve 1871-ben fogadtak el törvényt az általános tankötelezettségről.
A törvény a pénzbüntetés terhe alatt kötelezett minden tanköteles gyermeket a rendszeres iskolába járásra. A négyosztályos iskola elvégzése után a gyermekek még három évig "ismétlő iskolába"jártak tanulmányaik bővítésére. A törvény nagy gondot fordított a tanítóképzésre. Első ízben rendelkezett a lányok tanítókká képzéséről! A törvény kimondja, hogy minden gyermeket anyanyelvén kell tanítani. Az ötezernél nagyobb lélekszámú községekben polgári iskolákat létesítettek, ahol a lányok négy-, a fiúk hatéves oktatásban részesültek. A törvény megvalósítása közelebbről sem volt töretlen. Olyan feladatokat írt elő, amelyek iszonyatos társadalmi és anyagi súlyuk miatt csak hosszú évtizedek alatt voltak megvalósíthatók. Ha a törvényt azonnal meg akarták volna valósítani, még 13 783 tanítóra és 14150 tanterem építésére lett volna szükség. Még riasztóbb a kép, amit Schwarz Gyula fest A közoktatásügyi reform, mint politikai szükséglet Magyarországon című könyvében." Tizenhétezer község közül ötezerben nem volt iskola. A nőnem semmiféle oktatásban nem részesült. A tanköteles gyermekek több mint fele nem jár iskolába. Száz újonc közül 78 nem tudja leírnia nevét, Erdélyben éppen 91 nem tud írni." A néptanítók elégtelen számmal működtek, alacsony volt a képzettségük. Nem ismerték a kor színvonalának megfelelő tanítási módszereket, tan- és szemléltető eszközöket. A természettudományos ismereteik annyira hiányos voltak, hogy több helyen a villámot, mint a felhőkből aláhulló kocsonyaszerű mennykövet ismertették.
Eötvös József miniszterként sokat tett az oktatás minőségének a javításáért is. 1868-ban tankönyvbizottságot hívott létre, amelynek célja a tankönyvek és tanítói segédkönyvek korszerűsítése volt. A bizottság tagjai egyetértettek azzal, hogy a tanítás minőségét a tanító egyénisége határozza meg, de abban is, hogy a népiskolai oktatás színvonalát jelen¬tősen befolyásolják a tankönyvek és a tanítók vezérkönyvei.
Sok tankönyvre volt szükség. Ezért a tankönyvbizottság a tankönyvírás terén szabad versenyt teremtett. Ismert szakembereket kértek fel tankönyvírásra, de mellettük bárki szabadon pályázhatott kéziratával . Ezek az Eötvös-féle tankönyvek sok kiadást megértek, sőt a nemzetiségek nyelvére is lefordították, de a magyar szövegekből fordított anyagokon kívül szép számmal tartalmazták a nemzetiségi költők, írók műveit is. Egészen az 1910-es évek végéig használták ezeket a nemzetiségi tankönyveket, amelyek a népoktatás módszereivel segítették elő a Kárpátmedencében élő népek megértését.
Eötvös hagyományait Klebelsberg Kunó folytatta tovább ötven évvel később, amikor 1922 és 1931 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium élén állt. Az ő érdeme az a felismerés, hogy a magyar társadalom lassú evolúcióját, "konzervatív modernizációját" csak az oktatás tartalmának és formájának átalakításával lehet megvalósítani.