– Feri!- rontott be egy este Tamás a barátja szobájába- Klári meghalt az éjjel!
Ferenc nagyon meddöbbent a hír hallatán, de tudta, hogy most erősnak kell maradnia, hisz a barátjának szüksége van rá…
– Sajnálom…Nekem is hiányozni fog…Gyere, ülj le!- egy pohár vörösbort tolt elé- Idd meg! Jót fog tenni.Mondj el mindent! Mi történt?
– Azt tudod, hogy fél éve megállapították, hogy tüdőrákja van. Akkor nem akartam elhinni…hisz nem is dohányzott! Már előrehaladott volt az állapota…A kemoterápia sem sokat segített…És éjjel meghalt. Így végezte az a gyönyörű lány…anélkül, hogy visszanyerte volna az eszméletét, hogy egy utolsó szót válthattunk volna…
A másik férfi egy levelet húzott elő…
– Ezt Klári adta nekem a kórházba kerülése előtt, hogy a halála után adjam át Neked.
Ferenc ezekkel a szavakkal magára hagyta barátját, és átment a másik szobába.
Tamás remegő kézzel bontotta fel a zárt borítékot. Először csak nézte a drága betűket, később aztán olvasni kezdte a levelet…
Édes Egyetlenem,
úgy érzem, nem sokáig élek már ezen a földön. Azért írom most ezeket a sorokat, mert így a túlvilágról is szólhatok Hozzád…Elmondhatom, hogy a halál sem választ el Tőled. Most is, itt is mindennél jobban szeretlek, és ha magányosnak érzed magad tudd, hogy a lelkem öleli a lelkedet.
Az én távozásom nagy törés lesz Neked…de szeretném, ha nem törne ketté az életed.Azt akarom, hogy jó rendőr legyen belőled…én minden pillanatban melletted állok, támogatlak.
Ha egyedül érzed magad, néz fel a csillagos égre -annyit gyönyörködtünk benne együztt is- és látni fogod, hogy különösen fényesen ragyognak fölötted az apró égitestek, mert szerelmünk fényét tükrözik vissza, mely az idők végezetéig élni fog.
Ha új szerelmet találsz -és fogsz majd, nem kétlem- ne habozz elfogadni!A lelkem örökké vigyáz majd mindkettőtökre. Élj drágám, mert Neked élned kell még…és ha a lenti küldetésed lejár, az én ölelő karjaimba érkezel, és örök szerelemben egyesülünk…
Aláírás nem volt a levél végén.
Tamás órákig ült némán, újra és újra olvasva a drága sorokat. Lassan új élet költözött a lelkébe. Nem érezte többé magányosnak magát.
Minden feladatot sikerrel vitt véghez a rendőrségen, így magas beosztásba került. Később megnősült, gyermekei születtek.
Mindvégig érezte, hogy nincs egyedül, hogy a lelkét öleli egy másik, már célbaért lélek…és éjszakánként mindig különösen fényesen ragyogtak rá a csillagok…
17 hozzászólás
Örülök neki hogy tetszett, köszönöm hogy ezt nekem is leírtad…és az olvasást is:)))
Hello!
Érdekes. Ötletes, de túl tömören akarod megfogalmazni. Sok időt akarsz belefoglalni a sorokba.
Többet kellet volna foglalkoznod a helyzettel (a fiú érzésével, állapotával), hogy jobban beleéljük magunkat – amennyiben ilyen röviden írod. Talán ha a végén nem “darálod le”, hogy mi történt Tamással ezután, inkább azzal foglalkoztál volna, hogy milyen érzelmekkel rakja el a levelet… Illetve törésnek tűnik a történetben az, hogy a fiúnak új kedvese lett.
Remélem, nem haragszol meg rám a boncolgatásért.
Chendra
Dehogy haragszom, örülök neki, hogy őszintén leírod, amit gondolsz…csak így tudok tanulni…:)))
Köszönöm hogy olvastad!
Ez az írásod is jó, de feltünt, hogy nagyon benne vagy a túlvilági dolgokba. Foglalkozol az e világiakkal is? Egyébként jó, csak még egyet hagy jegyezzek meg. Még jobb lenne, ha jobban kifejtenéd.Részletesebben fejtsd ki és akkor még jobb lesz!
Szia!:) Van ennek részletesebb változata és tömörebb is…néha átalakítottam.
Persze az evilági dolgokkkal is foglalkozom, igyekszem a földön járni.
Köszönöm hogy ide is leírtad a véleményedet, megtisztelsz vele!
Háááááát…. Szép a dolog, de talán amiatt, hogy ilyen tömör, kissé áthajlik abba, amit Sárváron ordítoznak előszeretettel: kööööözheeeely…. Szerintem ha egy kicsit jobban elmerülnél a témában, biztosan találnál benne egyedi vonatkozásokat, de ez így nekem kevés.
Köszönöm hogy leírtad a véleményedet Tamás!
Kedves Arthemis!
Remélem, nem haragszol meg a véleményemért, de az írásodat nem igazán tudtam átérezni. Mire beleélhettem volna magam egy érzésbe, már másikról írtál. Mire el tudtam volna képzelni, milyen elveszíteni egy barátot, már arról írtál, hogy egy szerelem ért végett a halállal.
Azt jött egy ugrás, és már a távoli jövőről olvashattam. Közte két sor jelezte, hogy telik az idő.
Egy napot egyetlen mondatban, vagy akár több oldalban is le lehet írni, attól függetlenül, hogy semmi érdekes nem történt. Ne akarj mindent egy fél oldalba belesűríteni!
Régen én is ezt csináltam, aztán rájöttem, hogy még én se nagyon értem, mit is akartam leírni.
Sok szerencsét a következő íráshoz!
Üdvözlettel:
Myrthil
Szia!:)
Nem szoktam megharagudni a kritikáért, hisz csak akkor tudok fejlődni, ha felhívják a figyelmemet a hibákra.
Többen mondták, hogy túl rövid lett az írásom, ezért készül egy új (sokadik:D) változat, ami ide is felkerül majd. Megpróbálom benne jobban kifejteni hogy min mennek keresztül a szereplők.
Köszönöm hogy olvastad éa leírtad a véleményedet!
"Ha egyedül érzed magad, néz fel a csillagos égre -annyit gyönyörködtünk benne együztt is"
A nézz hiányzó z betűje az együtthöz került. 🙂
Tetszik maga az alapötlet, de ahogy az előttem szólók is leírták már, nagyon tömény. A nagy érzésekhez nagy terek kellenek. Játssz tovább a szavakkal, s fejtsd ki bővebben!
Köszönöm hogy olvastad és hogy szóltál az elgépelésről.:) Már készül az újabb változat, csak lassan, mert közben mást is írok. Ha kész leszek felteszem azt is!:)
Szia Arthemis!
Ez nekem nagyon "deja vu", nagyon. Szinte az utolsó betűig.
Az az üzenet nem levélben jött,hanem az utolsó héten élőszóban. Még mindig tisztán hallom azt az elhaló hangot.
Megrázott írásod. Felidézett bennem dolgokat.
Néha nem árt szembesülni a múlttal, átgondolni.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Kankalin
Néha nem árt szembesülni vele, hisz a múlt a részed. Ezzel együtt vagy teljes.
Ez a novellám is évekkel ezelőtti. Nem gondoltam hogy az, amit a fantáziám megteremt, valaki más életében valóság…
Köszönöm hogy olvastad!:)
Kedves Arthemis! Szép szerelmes levelet írni a világ legkönnyebb, és legnehezebb feladata. Szembesültem ezzel, amikor a "Szerelmeslevél" c. novellámat írtam… Hát még akkor, ha a levél írója már nem él. Te nagyon jól megoldottad ezt a nehéz feladatot. A novella kicsit rövidecske, talán még jobban hatna ez a levél, ha a lány betegsége előtti időből indulna a történet. Néha furcsa üzenetek nyomára akadunk a valóságban is. Tavaly télen a nagy hidegben a két összecsavarozott táblából álló dupla konyha ablak bepárásodott egy kicsit ott, ahol soha sem szokott – a két szorosan összecsavarozott ablaktábla között – és egyszercsak feltűnt a külső üvegen egy gyönyörű írással írt, általam nem ismert, soha nem olvasott szerelmes vers. Az ablakot már számtalanszor megpucoltam, a versnek már régen le kellett volna kopnia. Csak néhány percig látszott, aztán mire hoztam volna papírt, hogy lemásoljam, elűnt! Azóta sem jött elő… Vajon ki írhatta, mikor, mivel és kinek?
Az élet is tud érdekes dolgokat produkálni.:) Ez a történet viszont fantáziaszülemény, szintén egy régi írás. Gondolkoztam rajta hog yezt is megérné majd átdolgozni, csak eddig nem volt erőm hozzá. Később még valószínű alakítok rajta.:)
Köszönöm hogy olvastad és azt is hogy megosztottad velem a történetet ami veled esett meg.:)
Kedves Arthemis!
Szép, megrázó történet, szerintem jól van megírva, de talán több van benne, vagyis egyes részeit talán jobban ki lehetett volna bontani.
Üdv.: Zagyvapart.
Ez is egy régi írásom, akkor csak ennyi tellett tőlem. Ma valószínű másképp fognék hozzá.:)
Köszönöm hogy olvastad és leírtad a véleményedet.:)