I.
Nem tudom, hogy hova tartok
Honnan jöttem, hol a partok
Nem tudom, hogy milyen partok
Milyen kacér kutyák martok
Nem tudom, hogy hova löktök
Hányszor, miért kitöröltök
Nem tudom, hogy miért öltök
Miért engem örököltök
________________________
Mindig. Mindig. Örököltök
________________________
II.
Én azt hiszem, hogy létezem
Pedig csak keresem a végzetem
És azt hiszem, hogy bújhatok
Pedig csak a könnyeimbe fúlhatok
És én azt hiszem, hogy meghalok
És értem jönnek az angyalok
És azt hiszem, hogy a csillagok
Meglátják, ahogyan csillogok
_____________________________
Csak álmodok. Csak álmodok.
_____________________________
III.
Fájdalom sugárzott gyönyörű arcomon
Mindenki nevetett fullasztó harcomon
Mindenki nevetett, mindenki kacagott
Senki sem keresett. Senki sem kutatott.
Sokakat szerettem, sokakat imádtam
Sokaknak szép lelkem, mindenem kitártam
Sokakhoz futottam újuló reménnyel!
Sokan csak elnéztek: hogy bánnak szegénnyel.
_______________________________________
Mindig csak reménnyel. Újuló reménnyel.
_______________________________________
IV.
Én azt hiszem, hogy szeretnek
Pedig csak keresem a szerelmet
És azt hiszem, hogy álmodok
Pedig csak kergetnek a másnapok
És én azt hiszem, hogy bízhatok
Pedig csak szellemeket hívhatok
És azt hiszem, hogy várhatok
Pedig csak magamban hányhatok
___________________________
És vágyhatok. És vágyhatok.
___________________________
V.
Sz**os szerelem
Eltemetett élet
Megvetett méltóság
Lehetetlen lélek
Befagyott boldogság
Kárhozott kívánság
Kínlódó kéjesség
Vetélő valóság
_____________________
Mindig. Csak. Valóság.
_____________________