Még nem érkeztél, meg
de hát miért nem?
Az epekedés egy hét után,
gyermekké tesz,
sután bután toporogván,
az első csókot adnám
vagy kapnám.
Édes drágám ,
szerelemfa ágán, ha ülök
soha nem akarok lehullani,
Hiszen az a mennyország
s alant a pokol.
Add a kezed!
És én soha nem engedem el
Egyszerre éget, mar, nyilall,
de nem zavar, hiszen itt vagy
s a felhő és zivatar,
eltűnik,
Az alvilág már nem süvít,
a láb alatt.
Gyümölcsünk bár nem érik,
s talán a nyár napja
már melegít, de Te az érlelő
gyümölcsvirág
Felhőtelen égboltra a szerelem,
gyönyör dalát dúdolod