Utolsó könnycsepp az arcomon
Utolsó hamis csók az ajkadon
Utolsó gyengéd ölelés és megyek
Utolsó szavam: felejts engemet
Végül is mindent eladtam
Végül is mindent elhagytam
Korhadt gerendákon átléptem
Fájdalmaim a falakba véstem
Az utamon megyek, kihalt a táj
Beszélnék, kiáltnék, de nagyon fáj
Fújó szél tépi a koldus ruhám
Beszélnék, ha engednéd, figyelj rám
Fiatal vagyok ahhoz hogy éljek
Túl öreg ahhoz hogy reméljek
Gyenge ahhoz, hogy gyülöljek
Túl büszke, hogy visszatérjek
4 hozzászólás
Kedves László!
Nekem tetszik a versed, formája, rímjei és a sorok szótaszáma mind a helyén van. Nem vagyok igazi vers-kritikus, és csak érzéseimre hagyatkozom. Általában csupán az általános írással-helyesírással kapcsolatos hibákat szoktam megjegyezni. A Tiéd hibátlan, ezért én ötösnek értékelem.
Üdvözlettel: Kata
Szia!
Az emberi tartás egy nagyon szép dolog!Olvasom, elsiratod versedben ezt a szerelmet fáj is, a végén mégis a büszkeség az ami domináns!Mit írjak erre?Nekem tetszik!
Szeretettel:Selanne
Szia!
Nagyon jó verset írtál.Szépen siratod el ezt a szerelmet.A büszkeség nekem nemtetsző dolog de Te tudod!Ha nem lennél az talán búcsuzni sem kellene.A rímek is szépek,talán az első v.szak utolsó sorának kivételével.Bár ki tudja?Azért ez nálam 5-ös.
Szeretettel üdv:hova
Köszönöm a véleményteket. Katának üzenem, én soha nem számolgatom a szótagokat, és a rimekkel sem fárasztom magam ált. ,ahogy jönnek a gondolataim úgy írom. Néha egy rím kedvéért meg kell változtassak egy szót, ami már más értelmet ad az egésznek. Elég gyakran kínkeservesen töröd az agyad és egy megfelelő rímet mégsem találsz. nézem a nálam hírnevesebb költők verseit azoknál sem látom , hogy a versírás akadémikus szabályait betartanák, lehet , hogy a rímtelen verseké a jövő. Üdvözlettel.M