]Millió csillag ragyogott az égen
A csendet csak tücsökzene törte meg.
Hallgattuk…s néztük, hogyan remeg,
Vibrál a fény a tejút tengerében.
Emlékszel? Gyöngéden átkaroltalak.
Fejed vállamra hajtva ültünk ketten…
Nem vettük észre, még a szél se rebben
Az idő megállt akkor az ég alatt.
Kizártunk mindent. Megszűnt a külvilág.
Lelkünket csak szerelmünk töltötte be.
Tudtuk rólunk szól a tücsökszerenád,
E- nyárvégi éj szépséges éneke.
Biztosak voltunk, hogy itt a boldogság,
Mert méhedben a jövő ígérete.
2 hozzászólás
Köszönöm :))
Milyen szép, különleges pillanat. Igen azt hiszem, ilyenkor tényleg megállhat az idő. Nagyon tetszik. A hangulat, a mondanivaló és a megfogalmazás is.