Vicces Pali

Egyszer, amott kint a hegyen, ahol az a nyári szállás látható, erősen fújt a a nyári szél, de nem lakott akkor még abban senki emberfia.

Azt mondta akkor magában a szél:

– Én mind fújom erre a hűvös, kellemes levegőt, milyen kár, hogy senki nem akarja azt beszívni.

Egyre csak bolyongott, falvakon szaladt keresztül a szél, házfedeleket sodort le, de hiába, az emberek nem akartak a szél után eredni.

– Jól van – mondta van időm, majd csak találok valakit, – csintalankodott tovább,.

Amint ott virgonckodott, arra jött egy jó alakú asszony nevetgéve. Mindjárt lefújta róla a szoknyát.

– Úgy kell neked. – mondta magában a szél. Eredj az erdő felé ne lásson senki. Bujkálj a fák között, majd csak megleled a kalibát.

Hát úgyis lett, az asszony ijedtében, mert meztelen volt deréktól lefelé, megörült az ingyen enyhelynek. Hamar beosont és a felső blúzából elkezdett egy másik szoknya félét összeeszkábálni. Nem egyébért, csak már végre valahára hazakeveredjen innen, ne mondják, hogy nincs rajta semmi.
Na, de előtte éppen a hegyet járta egy dologkerülő féle, jó köpcös fickó, úgy hívták, hogy Vicces Pali.

Amint a szikláshoz ért, el is kiáltotta magát:

– Kifekszem ide a szikla oldalra és addig fel nem kelek, amíg nem történik velem valami nagy csoda.

Megtörtént már vele, hogy egy gyík beszaladt a nadrágja szárán és a lába között erősen vaszkalódott.
Egyéb sem kellett, akkorákat visított ez a Vicces Pali, hogy még a bárányok is elfelejtettek egy darabig füvet harapni a szemközt lévő hegyoldalban.
Megesett olyan is vele, hogy egy béka beugrott a kebelébe, jól levizelte. Hát erre már nem kacagott, de majdnem elfeledte fogadalmát. El akart onnan bandukolni, mert bizony a gyomra is erősen korgott már. Csak hát nem ehet, mert a fogadalom, az bizony fogadalom. Éppen azon töprengett, hogy mért is volt ennyire ostoba, inkább ment volna valami harapnivaló után, amikor meglátta, hogy egy nő oson felfelé a hegyen és nincs rajta szoknya. Még hogy szoknyája nincs, de a bugyiját is elhagyta valahol.

– Na ez tényleg csoda! – mondta magában Vicces Pali és elindult, szép lassan követte az asszonyt. Éppen az a nő volt, akivel a szél úgy kibabrált. Vicces Palit már nem kellett terelgetni a kaliba felé, ment az magától.

– Hadd lám – mondja, ki lehet az a nő? Csak nem engem csalogat oda? Lehet, hogy valami tündér féle?

A nő bement, de Vicces Pali előbb jól széjjel nézett, hogy nem csapda e ez. Nem követi esetleg a nőt valaki, de jól is tette, hogy széjjel nézett. Éppen akkor pillantott meg valakit, amikor egy bokor mögé behasalt. Hát jött egy pakulár, mert az is észrevette a furcsa jelenséget és ő is kíváncsi volt az asszonyságra.
Már be is akart menni a kulipintyóba, amikor rászólt Vicces Pali:

– Állj meg hé!
– Miért? – nézett vissza a pakulár, akit meg Jánosnak hívtak, mint minden szolgát, úgy általában.

– Nem mehetsz be hé!
– Nem? Aztán mért nem?
– Mert nem. – mondta Vicces Pali.
– Mi közöd hozzá? – kérdezte a pakulár, csak nem a felséged?
– Nem kötöm az orrodra – felelte Vicces Pali és kihúzta a csizmaszárából a bicskáját.
– Ejha, – szólt a pakulár, azzal benyúlt és a tüszőjéből előkapta a sarló formájú békanyúzót.
– Na, ma még vér fog folyni. – mondta Vicces Pali és elindult a pakulár felé.
Ekkor látta meg őket a szél és nagyon elszégyellte magát, majd így szólt:

– De rossz voltam ma, hogyan térjek vissza este apámék házába, ha ezek egymás vérét ontják én miattam. Nem kapok valami nagy dicséretet otthon.
Nem sokat töprengett, odanyargalt és a kalyiba tetejét lekapta, kiszaladt az asszony és elsikította magát:
– Segítség meg akarnak ölni!

Vicces Pali hamar visszadugta a csizma szárába a kést és a pakulár is a tüszőbe dugta a békanyúzót.

– Dehogy akarunk mi téged megölni, – csitítgatták az asszonyt – csak mert szép vagy mi bizony meg akartunk itt most rögtön küzdeni érted.
– Ne küzdjetek, ki nem állhatom a vér látványát. – szólt az asszonyság.
– Ez már beszéd! Asszonyra valló beszéd, meg kell adni, mert ki nem állhatja a vér látványát. Tudod mit, te pakulár János? – szólt Pali.
– Mit? – kérdezte amaz vigyorgva.
– Azt mondom, hogy tegyünk próbát. Azzal levette derekáról a nadrágszíját.

– Na figyelj csak! Látod ezt a nadrágszíjat? Ha te bekötött szemmel ezen a szíjon térden csúszva végig mész, akkor legyen tiéd az asszony, én elballagok, igaz lelkemre mondom.
– Mi van? – nézett rá bambán a pakulár, majd meredt szemekkel a nadrágszíjat bámulta.
– Te viccelsz velem? Ki nem tudná azt meg tenni?
– Jól van, mondta Vicces Pali, akkor szépen bekötjük a szemedet, de ígérd meg, hogy nem csalsz! Rendben?
– Komám, előbb lássam hol a nadrágszíj – okoskodott a pakulár.
– Jó rendben leteszem ide, látod? Térdelj szépen rá, most bekötöm a szemedet és mikor szólok indulhatsz térden csúszva, megértetted?
– Meg hát, akkor kezdjük.

El is indult lassan, de Vicces Pali sem volt rest, hamar letolta a gatyáját és odatartotta a fenekét. Ahogy kúszott a pakulár, az orra belefúródott Vicces Pali fenekébe. Tapogatózott, hogy mi lehet az.
Letépte a kendőt a szeméről és akkor csodálkozva látta, hogy hol is kötött ki.
Veres lett, mint a rák. Felugrott, de nem szólt semmit, hanem mérgében elszaladt.
Vicces Pali meg visszarántotta magára a gatyáját és a fehérnéppel egy jó nagyot nevettek.

Ekkor azt mondta a nő:

– Ma nem csak én voltam csóré fenekű, hanem Pali, te is.
Mindjárt látták ebben a gondviselés kezét. Nem sokat töprengtek, bementek a hurubába és szépen egymásé lettek.
Azóta is együtt élnek, ha meg nem haltak. Ott a jó levegőn gyakran hallják ahogyan énekel a szél. Vicces Pali asszony után ne szaladgálj! Erre a dombra hoztam egyet, azzal háljál..