A Semmi leng a fák fölött,
Sodorja felhők gondjait,
Borzongó szívek tengerén
Vad örvényeket hasít.
Nagy csattanással most rohant
Olajszagú tehervonat belé,
Szívüvegszilánkok spriccelnek
Felsértve vért az ég felé.
Szemembe tévedt fényfoszlány
Szoknyamintájába szédül szavam,
Igézve tartja csörgő láncain
Szoruló szívem, búsan hangtalan.
Elszökken megcsillanva a csendben,
Illanó lebbenésben lobban a láng,
Lelkem halkan hörgő szörcsögésben
Fújja el boldogsága illatát.
2 hozzászólás
Ebben az a bizonyos Semmi versed folyamán elég sok mindent tesz.
Végül is utosó sorodban "Fújja el boldogsága illatát."
Érdekes megoldás. Nekem tetszik, ahogyan verselsz.
Üdvözlettel: Kata
Nagyon érdekes, nagyon szép képeket alkottál. Némelyik talán kicsit szürrealisztikusan is hat, de pont az tetszik benne, hogy nem olvasok minden 10. versben ilyen jó szószerkezeteket. 🙂 Leginkább ezek tetszenek: "Szívüvegszilánkok" és "Szoknyamintájába szédül szavam" – ez nagyon szép alliteráció.
Elgondolkodtató vers. Reménytelen szerelem-szagú.
Jó a ritmusa is, meg a rímek. Viszont a 4. sorban eggyel több szótagot írhatnál, mert ott egy kicsit akad. Az utolsó előtti sor elég nyelvtörősre sikeredett. 😀
Tetszik, mert egyedi.
Üdv: Sachiko