Te

fehér lepedő, nyári éjszakán
angyal ruhába öltözteted meztelenségem

(meggyőztél. érzem
sebezhetőségem de
nem bánom)

ősz színező

hogy vagy,
rád nevethetek az utcazajban
meleg kézfogásokba rejtőzhetek
sálba a nagykabát alatt

falak között macska puha
dorombolásba

almaillattal színezhetek
napokat, heteket
azt a boldogságot adhatom
amit te adtál nekem

kertelő

vörös levelű fa vagyok,
harkály ki szívemen kopogtatsz
jóvá teszel

csak ne hazudjak
hallani fogod a lélek kaparását,
ahogy emészt valami

majd meg akarsz gyógyítani
rajtam koptatnád el magad
elszáradnék a bánattól, azt hiszem