Fogadjunk, hogy fogat húznak,
fémfogóval ínyet nyúznak.
Megfogják, sőt leszorítják
kis fejemet…Mert e foghát
le fog izzasztani orvost,
asszisztenst, ki mindig nyafog,
hogy ráfogták:azt sem tudja,
ki vagy be a fogak útja;
s hogy "a doki le fog szúrni"
(csak tudnék innen elhúzni),
nem vésővel, fogas késsel,
fogalma sincs vajon mivel:
" Ennyi éve fogékonyabb
– fogózkodjon!- és okosabb
lehetne a fogam alatt,
mit is mondok? – kezem alatt!"
Fogadásból fogalmazta
09-es fogdába'
egy nagyon ritka fogazatú,
fogollyá vált, sebzett TANÚ!
Kecskemét, Szájsebészet, 2009.11.09-11.
4 hozzászólás
Hűha, extrém egy kicsit, nem olvastam még verset erről a témáról. Gondolom, saját tapasztalatból született a vers, hát, akkor eléggé rossz lehetett. =S
Jó kis szójátékot írtál!
Mert játék is. Fogadjunk, fogalmazó úr kérem? :)))
Nagyon jó a humoros versed. Ilyen környezetben – váróteremben – sokszor lát az ember sápadozó, félelemtől szinte reszkető embereket – eginkább "báror" fiúkat -. Igaz, nem kelemes, de mégsem olyan félelmetes az egész, hiszen a legtöbb ember élve távozik…
Tetszik, ahogyan feltálaltad!
Üdvözlettel: Kata
Elnézést kérek a hibákért, tíz ujjal, vakon írok, s ha nem olvasom át, ilyesmi marad utánam.
"eginkább "báror" = leginkább bátor.
Kata