Én annyit vártam rád
Hogy kiments a sötétből
Hogy szeress, amiért megkapod
A fájdalmat a szívemből
Vártam hogy elűzd lelkemből
Az álmok okozta sebeket
A bánat palástjával takard le szememet
Ahol reményeim szivárványát látod
Én már testembe beépítve érezlek
És érzem minden mozgását szívednek
Téged látlak, ezernyi apró percben
Ahogy eltűnsz az esti végtelenben
Mi nem halunk meg egyszerre
Csak elmúlunk lassan, csendben
Lelkünket a gyűlölet emészti meg
Mi már nem leszünk senkitől szeretve