Fellángolás 9/ 15

Egy tagbaszakadt, szőrös ember, akinek a haja is olyan hosszú volt, hogy nem tudták eldönteni, melyik a szakáll és a hajnak a vége.

Valamikor fehér lehetett az orvosi köpeny, ami rajta volt, de ma már a hirdetés mosónője is csak Persil mosószerrel és Venissel tudta volna kimosni.

Kezében tálcát tartott, rajta víz, kenyér, valamint alma volt.

-Kérem uram! -szólította meg a nő – miért vagyunk itt?

-Mikor engednek el? – segítsen, mert fázunk!

Az óriás nem válaszolt, letette eléjük a tálcát és már is sarkon fordult és újból kattant a zár és csönd lett.

Nagyon éhesek voltak, alig tudták megfogni az összekötött kezükkel a kenyeret és az almát, s először a nő evett, majd Barnabás.

Kicsit szebbnek tűnt a világ, hogy étel került a gyomrukba, de a hideg az kibírhatatlan volt. Reszkettek mind a ketten, s ahogy tudtak, egymáshoz bújtak, melegedni.

Az asszony, ahogy érezte a férfi test-melegét, újra fellángolt benne a vágy, de mit tegyen, hiszen nem emlékszik semmire, ő csak egy idegen nő a férfi számára.

Barnabás is elgondolkodott, miért nem emlékszik semmire?-

-Ki ez az idegen nő vele? -milyen jó összebújni, szegényke, hogy reszket.

-Vajon ki lehet?

– Miért vannak itt?

– Ki volt ez a férfi, aki enni hozott nekik?

– Ki lehet ő, saját maga?

– Nem emlékszik semmire!

A nő gondolatai a gyerekeken jártak, milyen szerencse, hogy elvitte az anyjához őket, mi lett volna velük az oviban?

Az apjuktól ott maradhattak volna, mert egyáltalán nem foglalkozott volna a gondolattal, vajon merre lehetnek ők, a családja!

Csak kerüljenek ki innen, véget vet minden szenvedésének! Most alaposan körülnézett, van-e valamilyen menekülési lehetőség?

Az ablakokon rács, az ajtó zárva, kilátástalan a helyzet. Az egyik oldalon falnak támasztva deszkákat látott, mögüle futottak ki a patkányok.

-Brrrr. Ez a szó hideglelést okozott neki, az undortól felkavarodott a gyomra is.

De, most mintha hideg fuvallat jött volna a deszkák felől, meg is kérdezte a férfit.

-Érzed ezt a hideg levegőt? – Barnabás nem érezte, mert e nélkül is fázott.

-Próbáljunk meg közelebb menni, honnan jön – mondta a nő.
Odavonszolták magukat, már az alsó testrészükön talán nem is volt bőr, de végre ott voltak.

A lábukkal megpróbálták ellökni, eleinte nem ment, ám amit most láttak a deszka ledőlése után, az minden képzeletüket felülmúlta…

Folyt. köv.