Fellángolás 13 /15

Hirtelen nekiment a villanyoszlopnak. Fájt az ütés helye, de most rá sem rántott. Rózsaszínben látta az egész világot.

Nagyon-nagyon régen volt már ilyen boldog, most meg nemsokára hazaér és megölelgetheti a lányait. Legszívesebben énekelt és táncolt volna nagy örömében.

De még van egy lerendezetlen ügye, a párjától el kell válni, majd most megbeszéli az anyjával, hogy mégis csak beadja a bontópert. Nem tudja kiengedték-e az óta a rendőrségről, ennek is utána kell járnia.

Közben hazaért, a lányok, mint a szélvész úgy futottak feléje, össze-vissza csókolgatta őket és elküldte a szobába játszani, amíg az anyjának elmeséli mi történt.

-Édes lányom mesélj,- kérte az anyja.

-Elmesélek mindent, csak megeresztem a fürdővizet, – mondta.

Amikor visszajött elkezdte mesélni az elejétől, hogy ismerkedett meg Barnabással, milyen hatással volt rá a férfi, mi történt a mozi után, a balesetet, a kórházat és az anyja csak tágranyitott szemmel hallgatta.

Közben a víz is kifolyt és elment a fürdőbe, öntött az anyja habfürdőjéből és szinte egyben dobta le a ruháját, és végre fürödhetett.

Olyan jól lazította a víz és a gondolatai újból a férfi alakján jártak. Milyen boldog, hogy visszanyerte az emlékezetét nem tudta volna elveszíteni, mert ez szerelem volt első látásra. Látta Barnabásnak is sokat jelent, mert az érzéseket, amiket a szeméből olvasott ki azt nem lehet meghamisítani.

Ráadásul olyan a szeme, mint egy csillogó gyémánt. Ha rávillantja, akkor már azt sem tudja fiú e vagy lány?

Neki úgy tetszik, ahogy van és reméli sokáig boldogok, lesznek. Annyira elábrándozott, hogy nem is vette észre, hogy a víz kezdett kihűlni, gyorsan kilépett és magára terítette a fürdőlepedőt.

Majd törölközés után felvette anyjának a fürdőköpenyét és kiment. Az asztalon már ott volt az étel az anyja várta. Leült és miközben evett felelgetett a kérdéseire.

-Mi a terved lányom?

-El akarok válni, -felelte

Elegem volt ebből az életből, ha egyáltalán annak lehet nevezni. Menjen mindenki a maga útján, jobb lesz a lányoknak is meg nekem is. Csak a boldogság a fontos a többit közös erővel már meg lehet oldani.

-Így igaz lányom, ha a boldogság meg van, akkor a kunyhóban is jól érezheted magad, és a szeretett személy mellett vagy. Igazán örülök, hogy végre felnyílott a szemed és beadod a válópert. Ha gondolod, akkor addig itt lakhattok nálam, döntsd el.

-Köszönöm anyám, majd még átgondolom.

Valaki kopogott és ők egymásra néztek a nő bement a szobába, az anyja elindult megnézni ki az.

Ahogy kinézett a kukucskálón…

Folyt. köv.