El akartam mondani neked,
hogy milyen magányos
az est nélküled
hisz' nem ölel át
tested melege
s csóktalan parázs
lelkem fényköre.
El akartam mondani neked,
hogy milyen kopottak
a hűs reggelek
ablak fénye sem melegít
a jég csillogó prizmát épít.
El akartam mondani neked,
hogy a percek milyen üresek
s a lassan haladó órák
csak akkor boldogok,
ha testemmel hozzád bújhatok.
El akartam mondani neked…
By blue
6 hozzászólás
A lezárásán kívül egészen egyedi hangja van. Beszédes képek.
Hanga
Hanga, köszöntem, hogy olvastad. gaby
Szia Blue!
Szeretettel köszöntelek a Napvilágon!
Miért nem jelezted, hogy itt vagy?
Szép és érzelmekben gazdag a versed..
Gratulálok: Lyza
Köszönöm Lyzám, nagyon nehezen sikerült idekeveredni.
Ölellek: gaby)))
Tudod nem azért írok ám, mert kaptam Tőled egy értékelést, és nem is írnék, ha nem lenne okom.
De van. Mert ez a vers nagyon szép, és a véleményem érdekmentes, őszinte!
Ha hiszed ha nem, épp egy ilyen versen gondolkodtam, épp aktuális, mert hiányzik a Kedvesem mellőlem, tudom, ez nem igazán publikus, de a soraid szép képeket idéznek bennem.
Nagyon szép! Írj még!!!!!!
Barátsággal: dinipapa
Köszönöm dinipapa, hogy olvastad művemet. szeretettel: gaby