Ülök a szobában, halvány fény dereng
Zöld fenyő komódon büszkén megpihen
Karácson este van, ezt én jól tudom
Bánatos szívemmel ezt fel nem foghatom.
Bánatkő nyomja, sajgó szívemet
Levegő alig jut, csak a könnyem pereg
Angyalka idén, nem hozott mást,
Sok-sok bánatot, könnyet, és magányt.
Lassan a székről felemelkedek
A csupasz fenyőre, színes égőt teszek
Csillogó díszeket, zenélő babát
Hallgasd a szíveddel; csend dalát.
Zöld fenyő pompázik, ruhája ékes
Két szemem a könnytől, sírástól véres
Szeretet ünnepén boldog kell hogy legyek!
Békét, és megnyugvást, mégsem ad most nekem.
3 hozzászólás
Kedves Anikó!
Nagyon szomorú ez a versed is.
Nem hiszem, hogy egyedül töltöd a karácsonyt, hisz olyan sokan szeretnek.
Én kívánom, hogy nagyon szép és boldog legyen a karácsonyod.
Szeretettel: József
Kedves József..
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Boldog karácsonyt neked.
Anikó
Szia Anikó! A magány borzalmas, de te nem vagy egyedül! Csak nézz ide a Napvilágba, mennyien szeretünk!Pillants ki az ablakon, vagy kiálts egy nagyot!! Csak csinálj valamit!
A versed remek!
Hiszem,hogy megtalálod a karácsony melegét!
szeretettel:ruca