A szégyen fájdalma fojtogat,
A szenvedés büntetése.
Könnyekben talál az alkonyat,
Versem szavak tüntetése.
Fáj egy harang üdvözlése,
Fáj egy dal, egy nevetés bennem.
Ez Krisztus kitüntetése.
Istenem, mért hagytál el engem?
Űzött a gyönyör, mely fosztogat,
A rontás volt tündöklése.
Eljátszottam ifjúságomat,
Kellett a nők ölelése,
Ám hűtlenség tőrdöfése
Okán csaknem a sírba estem:
Kész vagyok a vezeklésre.
Istenem, mért hagytál el engem?
Hervadásomból is csók fakad –
Megértem a büntetésre,
S hogy a szépség bennem áhítat:
Az ég kegyelemdöfése.
Nem várok az üdvösségre,
Mert keresztem vállamra vettem.
Élet-Halál Fényessége,
Istenem, mért hagytál el engem?
Ajánlás:
Az irgalmak vágya átitat,
A Golgotán letérdepeltem,
Ellenem sorsom a vádirat:
Istenem, mért hagytál el engem?
3 hozzászólás
Jézus is ezt mondta a kereszten: Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet. A 22. zsoltár valójában dicsőséges, mert benne Jézus eljövendő hatalma fogalmazódik meg. Ha kereszted válladra vetted, várhatsz az üdvösségre, mert megaláztad magad.
Egyébként azon gondolkodom, miért azok az igazán nagy versek, amelyek Istenről, az istenhitről szólnak…
Gratulálok: Colhicum
Azért szerintem, mert egy költőnek az Isten is ének. Köszönöm a szép szavakat.
Szeretettel:
István
Tetszik a balladád.Tanácsok nélkül is tudsz jól írni.
Aine