Spirálok

Azt mondják, mindig bízd a jobb jövőt,
a remény halála tán sosem jön el,
ne tipródj minden keresztút előtt,
hisz méltó, fiam, másként nem leszel!

Azt mondják, tanulj, legyen diplomád,
a tudás kincs, s tiéd a hatalom,
ha kitűnően végzed az iskolát,
majd karrier, bőség a jutalom…

De nem mondják, mitől szürkül az ég,
miért bizonytalan a holnap is,
ha megszakadsz, akkor sincs vége még,
hogy mért uralja szád az undor-íz?!

Miért kannás bort szürcsöl a tanár,
a park füvén mért mérnök hentereg? –
A durva, céda-lelkű rátalál,
mit a bölcsebb iszonnyal elvetett… –

Hogy minden út csak bokros ágazás,
ördög-spirál, mi le, a mélybe húz,
korrupció, érték-leárazás,
míg belső szemmel látni megtanulsz,

míg fejed s szíved együtt nem halad
magad törte ösvényen hegyre fel,
bábként rángatni nem hagyod magad,
míg nem csupán neked jó, mit teszel…

Ha majd jövőt belülről építesz,
nem külső máz, mi arcodon honol,
ám nem légvár, mit hittel készítesz,
de stabil ház, mely le sosem omol… –

Spirálokon halad az út le s fel,
ismétlődéseken égsz át, ne félj!
Hisz méltó, fiam, egyszer így leszel,
hogy Önmagadhoz legvégül felérj.