Észrevétlen akartam lenni.
Gondolataimban nesztelen.
Szemed kékségén ábrándoztam,
S azon, most éppen hol lehetsz.
Te voltál a fénylő napkorong.
Rügyfakasztó szép tavasz.
Ringó csípőd megindító érzelem,
Mi emlékként hűen megmarad.
Meglehet, ez túlzó érzelem.
Nem más, mint csalóka délibáb.
Naplemente virágzó rét felett.
Gyönyört fakasztó szűzforrás.
Ha kérdeznél, nem szólna szám.
Hangtalan beszélne lelkem.
Néznélek, s Te így is értenéd.
Sorsom reménytelenül kegyetlen.
9 hozzászólás
Amint látom, ez egy régi versed.
Remélem azóta beteljesedett ez a szerelem.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Sajnos nem, de a vers legalább szép… Örültem, hogy olvastál.
Szép ez a versfogalmazás. Nagyon átjött az amit éreztél.
szeretettel elizavetta
Köszönöm Elizavetta!
Nagyon szép a neved:-))
Szió!
Szerelmes verset könnyű írni, de csak annak aki érzelgős,kitudja fejezni magát. Nekem az első szerelmes versemen a többiek meglepődtek. " Ezt te írtad? Komolyan?".. ezek a kérdések hangzottak el:) Nekem mindenfél versem van már, amolyan "mindenes" vagyok. 🙂 Egyébként jó lett a versed!
Eddie
Szia!
Annyira jó olvasni, hogy a férfiak is ábrándoznak…!
Harcos
Köszi Eddie!
Nekem is akad másmilyen témájú versem, de a főprofilom a búskomor szerelmi költészet megjelenítése.
Ez van…
Netharcos!
Igen, mi is emberből és lélekből vagyunk:-))
Szép szerelmes verseden némi szomokás hangulat hullámzik át.
Nagyon jó olvasni a szépen rímelő verseidet.
Gratulálok!
Kata