Lobogó árva lelkem, sírj ma este,
mikor gondolok a legnemesebbre.
Szégyen, önmardosás, megragadt gondok,
én már csak bocsánatáért szorongok.
Rettegés fagya feszíti hajnalom,
kígyó – fészkévé vált, -gyilkos borzalom.-
Perzselj Nap, lobbanó lángod égessen,
szemem előtt ott lebeg ő, szüntelen.
Vaj’ mivel bánthattam meg égő lelkét,
harmonikus, bűbájos, szelíd lényét?
Olyan nekem, mint mámor, drága gyöngyszem,
mint Adoniszt, úgy kéne lefestenem.
Ha lehelete levegőt sodorja,
ő lesz bús életem erős hajója.
Ne bánja azt, ha lelkem úgy csodálja,
s könnyemen áttör szeme ragyogása.
El kell neki mondanom, ha megbocsát,
hozom a végtelen minden csillagát.
Mikor megfog az írisze hatalma,
fájón pillantok csúfos önmagamba.
Lobogó árva lelkem, sírj ma este,
mikor gondolok a legnemesebbre.
Szégyen, önmardosás, megragadt gondok,
én már csak bocsánatáért szorongok.
14 hozzászólás
Kedves Lyza!
Szóhasználatod rendkívüli tehetségről tesz bizonyságot,
Szépek a képek, rímek, bár a hangulat szomorú,
mégis egy kétségbeesett asszony fájdalmát
hűen tükrözi. Gratulálok, s örömmel olvaslak mindig.
Üdv: fátyolfelhő
Kedves fátyolfelhő!
Olvasva kommentárodat elérzékenyültem, olyan aranyos vagy…Köszönöm…
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
"én már csak bocsánatáért szorongok" ez a pár sor az ami a versedben "megfogott". Kell neked szorongani valaki bocsánatáért? Követtél te olyan hibát el amiért szoronganod kell, hogy nem bocsájt meg? És ha igen, kértél tőle egy igazán átgondolt és, a megbünhődés jelét képző, bocsánatot, vagy csak a mai szokásos szófoszlányokat: Boccsi, nem gondolkodtam az elöbb! Ugyanis az ilyen bocsánatkérésre, nem is kell egy igazi megbocsájást elvárni, mert mint ahogy a Bocsánat barátom c. Cikkben írtam, az ilyen bocsánat kérés, csak a modern társadalom "hulladéka". A legtöbb ember ma naponta
10 – 15-ször is kér bocsánatot. Ennyit a tartalorol. A vers formája azonban nagyon tettszik ahogy meg van írva, és a gondolatok ahogy leírod őket. Igaza van fátyolfelhönek.
üdv Tóni
Szia Toni!
Igen, igen, nem…
Köszönöm az idézetet…és az értékelésed is…
Szeretettel: Lyza
Drága Lyz!
Megható sorok, ahogyan bele gondolok.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Látom átvetted a hangulatot…Köszönöm és az osztályzatod is.
Ölellek: Lyza
Kedves Lyz!
Ismét olyan gyönyörűséges verssel leptél meg, amit igazán élvezet olvasni. Mégsem írtam le jól a gondolatomat, mert nem leptél meg, hiszen szinte minden versed olyan, mint egy gyöngyszem. Nekem ebből mégis a következő mondat tetszik legjobban: "Olyan nekem, mint mámor, drága gyöngyszem, mint Adoniszt, úgy kéne lefestenem."
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Olyan boldoggá tesznek szavaid, de eltúlzod,
nem vagyok én olyan jó, bár igyekszem.
Köszönöm, hogy mindig jó szívvel vagy irántam és az értékelésed is.
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
A verstanhoz nem értek, így nem tudok egy kritikai elemzést adni.
A versedben feszültséget teremt a a kettősség: égbe magasztalod azt, akit valamivel megbántottál. A nagy szeretet és a megbántás… A forró tűz, és a hideg víz.
Amikor végére értem a versednek egészen rabul ejtett, és vissza-vissza tért egész nap a gondolat: vajon mivel tudta megbántani annyira, hogy így kérleli a bocsánatát? Hiszen annyira szereti!
Judit
Kedves Judit!
Ez csak kétség volt, ám sok hűhó semmiért,
egyéb prózai okok játszottak közre nála.:):):)
Már tisztáztuk, ilyenről nem is volt szó!…
Csak akkor, ez a vers örökítette meg a hangulatot…:)
Köszönöm, hogy megtiszteltél itt is…
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Szép vers. Kiemelném a kezdő és záró versszakot.
Ölellek:
A.Adrienn
Köszönöm, kedves szavaid Adrienn!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Teljesen hatása alá kerültem versednek!
Ennyi szeretetet, szerelmet megérdemel egy férfi?
Annyira megható és van aki ellenáll ilyen vallomásnak?
Az ellentétpár még fokozza az érzelmeket.
Üdv: napsugárka
Köszönöm napsugárka, értő hszt és értékelésed!
Ölellek: Lyza