Nem palástolom

Bebocsájtást nyerek egy-egy pillantással
lényed mögé,
a szemed tükrében láttam meg a dolgot
amely szívembe forrván érzésekké.

Virágoskertet tiporván
álltam ablakod árnyékában,
csodálkoztam azon a kis rózsán
mely kinőtt lábam nyomában.

Csalódottan néztem fel-fel rád
úgy egyedül úgy árván
felcsillant egy csillag halovány
fejfőd mögött az égnyakán.

Fénye, ott végződött halántékodon
el is veszett rajta egy nyaláb,
fent érzem magam most a Holdon
hisz íly közelséged – messzivé vált!

( Elballagtam tova, el előled,
a rózsát leszakítva
búsan, de visszanéztem
szerelmemet nem palástolva.)