A boldog szerelmek városa – 2. fejezet

Loel-Loer

A matektanár jött be, rettegés, félelem, csend. A krétapor szállt a levegőben, az illata fehér. Nincs szó. Nincs szó, amely elegendő fegyver Lovász Elek tanár Úr ellen. Ura ő e világnak és a túlvilágnak. Ura ő minden egyes diáknak, elmének, lélegzetvételnek és szívdobbanásnak. A történelem dicső hadvezérei mind térden állva adnák meg magukat egy alacsony, kopasz, kopott öltönyös öregembernek.
Cseng.
A történelemtanár jött be, visszatartott lélegzet… Ritának. Másnak nem. Másnak most nincs remegő keze. Lomb tanár úr egy szívnek volt ura, tudtán kívül. Azonban ez jelentéktelen volt.
Cseng. Szünet.
Valami baj van. Valakinek nagyon fáj valamije, mert valaki bántotta. Megütötte. Esetleg megverte. Nem súlyos, nem egy nagy eset. Erről Rita nem tud semmit, neki ehhez semmi köze. Nem is ismeri a résztvevőket.
Óra, cseng, óra, és így tovább.

Úton hazafelé

Megy, megy, mennek, mennek, mentek.
– Isten szeret téged! – hangzott egy idegen hang, de Rita és az L. B. a fejüket csóválták.
Lépések, gyors lépések. A hős ifjú jelent meg egyenesen a számítógép monitorjából.
Enyhén mosolyra húzódó szájak, szemek ide-oda. Rita már elégedett volt. Legjobb barátnője irányából a tiszta támogatás érkezett, nem féltékenység, irigység. Mentek, hárman.

Otthon

Üres. Semmi. Egy elöl hagyott Pink Floyd lemez és némi füst az utolsó bizonyítékai, hogy Rita apja ott járt. Régi emlékek lépnek elő, régen voltak. De milyen régen? De most minden rendben van. Ragyog a nap.

Egy hónappal később

Rita, a legjobb és Rita barátja hármasban mentek az úton, haza kísérik a harmadikat, aztán ketten mennek tovább, Rita és barátja, akit a múlt héten ismert meg, nem egy hónapja, az már múlt. Ez a jelen.

Arany és vér

– Ajándék? Mi az? Ja, már egy hónapja? Azért? Drágaság. Valódi arany? El se merem hinni. Gyönyörű!
– Te vagy gyönyörű.
Aznap este arany is volt és vér is folyt.

Hiper-szuper

– Csodálatos – ezt mondta Rita barátnőjének a barátjáról. Ezt mondta anyjának, a többi barátjának és ismerősének. Szerelmes, hát legyen, pörgés, forgás, zaj, zaj, zúgás, gyorsan, sietni kell. Kezek fogják egymást, szemek nézik egymást, ajkak csókolják egymást. És fel és le, és fel és le. A következő nap és a következő nap. Alkohol segítségül, az segít, az jó. De nem annyira, mint apa! Ez így pont jó, pont megfelelő.
– Hihetetlen – mondta Ritának barátja – a te iskoládban.
– Én sem tudom felfogni.
A megvert diák bosszút akart állni, elment bántalmazója házába, annak húga volt otthon, egyedül. Később hazaérkezett az apa. Az apa kerül most börtönbe. A megvert diákból halott diák lett.
Hogy mik vannak?

Gyanú

Gyanú támadt Ritában. Egy sejtés, egy illanó gondolat, valami tudatalatti információ, amire nem tudott visszaemlékezni. Barátjával kapcsolatban. Gyanú. S ha téved?
– Persze, hogy tévedek.
Nem kell félni. Minden rendben van. Azt hiszem. Kötözzük meg a szivárványt. Kötözzük meg jól, nehogy megszökjön.