Titkokat rejt az éjszaka.
Álmomban elmegyek haza.
Ott a ház a domboldalon…
mielőbb látni akarom.
Ébrenlét,álom mezsgyéjén járok.
Itt várnak rám a régi barátok,
ház előtt Anyámat is látom…
rózsát köt csokorba, – imádom!
Arca mint két piros rózsa,
a szálakat rakja sorba,
hozzám lép,kezembe adja,
Isten éltessen – így mondja.
Nincs ma születésnapom nekem,
miért adsz virágot? -Kérdezem.
Megérint valami félelem…
hideg borzongás, nem szeretem.
Ébrenlét,álom mezsgyéjén ,állok.
Kezemben a gyönyörű virágok.
Barátokat hiába várom,
házat,Anyámat,már nem látom.
Lágy szellő símogatja arcomat,
halvány holdvilág szobámban kutat,
ezüstöt sző őszes hajamba,
majd ő is eltűnik hajnalra.
Ébren vagyok már, ezt tudom,
zörgeti a szél az ablakom.
Reggel van, egy imát mondok,
a kezemben rózsát tartok.
16 hozzászólás
Kedves Valika!
Van úgy, hogy az álom és ébrenlét határán olyan dolgok történnek,
amit annyira valósnak hiszünk, hogy félelmetes…
Ébredtem már én is szívszorongva egy-egy ilyen álom után…
Tetszett, ahogy végig követted…
Szeretettel gratulálok!
Lyza
Kedves Vali!
Bizony akiket nagyon szerettünk, még az álmainkan is visszatérnek.Nagyon szépen írtál róla versedben. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Ó ez igazán megható és szép vers!
Megérintett
Gratulálok
szia!
Az éjszakában a titokzatosság az egyik legszebb dolog. Versed mintha egy emlék is lenne a titok mellett…
üdv
leslie
Kedves Vali!!
Nagyon szép, emlékezés álom formájában arra akit nagyon szerettél.
Az ilyen álmok erősítik a kötödés a szívben az iránt, aki már nem lehet velünk.
Nagyon tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves Lyza!
Köszönöm a hozzászólásodat és,hogy érzed az álombéli történést.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Panka!
Köszönöm ,hogy szépnek találod a verset.
Szeretettel üdv:Vali
Szia András!
A meghatódást Tőled el is vártam,Te egy érzékeny lélek vagy.
Köszönöm ,hogy olvastad.
Szeretettel üdv:Vali
Szia László!
Valóban jól érzed ,az Anyukám nagyon szerette a rózsát,minden vadba nemeset oltott.Talán ez volt az álombéli látomás oka.
Köszönöm,hogy olvastad.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves József!
Bizony így van, a kötődés nem tud megszűnni az évek multával sem.Köszönöm,hogy olvastad.Egyszerű kis vers,de erről csk így lehet írni ,ha költőibb kifejezéseket használtam volna az már nem lett volna ugyanaz az álom.
Szeretettel üdv.Vali
Szép gondolatok! Saját érzéseimet is megfogalmaztad!
Köszönöm,hogy olvastad.
Szeretettel üdv:hova
Szia Vali! 🙂
Nyugalomra vágytam, meglátogattalak. 🙂
Nem biztos, hogy jó ötlet volt tőlem pont ezt a verset választani, mert mélyen megrázott. Olyan, mintha velem történt volna. Attól még tetszik, az álomból ébredezni kellene nekem is. 🙂
Örülök, hogy benéztem hozzád, már maga a tény lelki nyugalmat ad nekem.
Köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Te véletlenül erre a versre kattintottál,nekem viszont örömet szereztél vele.Szülinapomon sok-sok jóbarát köszöntött.Megfeledkeztem arról,hogy Édesanyám már nem volt köztük.Pedig ő volt a legjobb barátom.Ebben a versben kaptam tőle virágot,-igaz azt írtam,hogy nincs születésnapom.Akkor nem is volt /februárban/Tudod, húsz éve lesz pár nap múlva,hogy elment.Mintha most lett volna.No,de ne szomorkodjunk.Szép napot Neked!
Szeretettel ölellek:Vali
Valika kedves!
Témára kerestem Nálad, s megtaláltam. Gondoltam, Tőled sem állhat oly távol, az éjszaka a kincseivel, titkaival. Örülök most, mert bebizonyosodott amit vártam. :)) Régen "kóboroltam" Nálad, de megérte most is.
Szeretettel: pipacs 🙂
Icám!
Köszönöm, hogy nálam jártál és szamezgettél a régiségek között. Bizony az éjszaka kincsei kifogyhatatlanok. Mintha rokonlelkek lennénk e téren, éppen mont teszek fel egy sete-suta kis verset hasonló témában.
Szeretettel üdv:Vali