Szeptember elseje a diákok számára az év legrosszabb napja. Ha valaki megkérdezi tőlük, mi történt szeptember elsején, akkor rögtön mindenki az iskola első napjára gondol. Mintha büntetnék ezt a napot azért, mert ez az iskola kezdetének napja.
Újra ott állt hát minden diák az iskola előtt. Az általános iskola előtt gyűltek össze. Az idei 8.-osoknak most a hűvös jutott, már amennyire volt annak idején hűvös. Nem sokan bírták a forróságot. Mónika viszont jól bírta. A szervezete tökéletesen alkalmazkodott a meleghez. 30° alatt képes lett volna pulóverben lenni, bárhol, bármikor. Ennek már csak az a hátránya volt, hogy a hideget meg kevés ideig, bár egy kis ideig mégiscsak bírta. Alkalmazkodni végül is egész jól tudott, éghajlathoz, évszakhoz, emberhez, bármihez szinte. Könnyen ment neki az alkalmazkodás, csak a beilleszkedéssel akadt baja. Sokat gondolkozott már azon, hogy jövőre hogy lesz, miképp sikerül megbarátkozni az új társakkal. Bár még azt se tudta biztosan hova megy. A testvére, Vera ugyanis idén végzett a gimnáziumával. Ő a Zrínyibe járt ugyanis, ugyanoda, ahova annak idején anyja. Móni még 7.-ben erősen elhatározta, hogy ő oda nem megy. Azonban 8.-ra megcsappant ez az ellenállása. Ebben közrejátszott unokatestvére, Dorottya is. Dorottya nem Sólyomban lakott ugyan, de jóban voltak. Ó is a Zrínyiben tanult. Még volt 3 éve. Meg végül is erős iskola volt a Zrínyi. Az egyetlen gond az volt, hogy haladó német nem indult már vagy 4-5 éve…
Első nap még nem kellett tanulni. Megbeszélték az órarendet, hogy mi történt nyáron. Móni osztályfőnöke Libb Júlia volt 5.-től kezdve. Azelőtt 3.-tól informatikát tanított az osztálynak, így már ismerték valamennyire, mikor odajutottak, hogy az osztályfőnökük legyen.
Szeptemberben nem kell sokat tanulnia a diáknak. Ismétlések és ismétlések, s ha az előző évben megragadt neki valami, akkor már az évet jól is indíthatja, ha kellő képen átismétli az anyagokat. Móninak így szeptemberben még csak elő se kellett vennie a könyvét. De nem számított. A lényeg csak az volt, hogy végre ott ül a padban, s nem kell unatkoznia, mert körülveszik a társai is.
7. előtt többnyire Vikivel volt, 4.-től. 7.-ben azonban visszatért még 1. kori barátnőjéhez, Lizához. Lizán keresztül pedig megismerkedett 2 évfolyam társával, Lilivel és Nikivel.
Általában az ebédlőnél gyülekeztek ők négyen, s ott beszélgettek. Ez volt a törzs helyük. A kis zajos iskolában igen nehezen lehetett megfegyelmezni a sólyomi diákokat. Főleg nem, ha szünet volt.
A szünetek 15 percesek voltak, az órák pedig 45. Így mindig 45-kor kezdtek, s 30-ig tartottak az órák. Mint Amerikában, annyi különbséggel, hogy ott mindig egészkor kezdtek. Hiába volt tízórai szünet, amit nagyszünetnek hívtak, mert „15 perces” volt, semmi különbség nem alakult, mint egyébként. Csak az, hogy ekkor általában 10 percig bent maradhattak a terembe, ha nem informatika következett.
A szeptember csak arról szólt, hogy a tanárok és a diákok visszaszokjanak az iskolához, s átismételjék az alapokat. Hogy hozzászokjanak az órarendhez, a mászkáláshoz… másról nem is nagyon.
Móni örömmel látta, hogy nincs új tanárja így utolsó évre. Mindegyiket ismeri már:
Stallt, az osztályfőnökét, Libb-t, a másik évfolyam osztályfőnökét, Weertet, Primust, Intert, az édesanyját, Czuchtot, Prexet, Kulent, Stusst, Wandtot, Stendent és Hemnist.
Három új osztálytársa érkezett, ugyanis ettől az évtől egy falu iskolája megszűnt nagyjából. Ezért az 5., 7. és 8. évfolyamhoz új diákok kerültek onnan, mivelhogy nagyon kevés diák tanult ezekben az évfolyamokban onnan. Például 8.-ban csak 5 diák, s ezekből háromnak Sólyomba kellett folytatnia a tanulmányait. Már kinézetre is látszott, hogy a három fiú nem igazán tartozhatnak a kitűnő tanulókhoz.
Mivelhogy abban a faluban, ahonnan jöttek, tanárhiány van, ezért a sólyomi tanárok közül párnak át kell mennie időnként és ott tanítania.
Móniék tudták, hogy ezt így nagyon elszúrták. Bár őket nem fogja hátráltatni ez az újítás, csak annyiban, ha valami fontos dolog miatt keresnek egy tanárt, aki épp a másik faluban van, akkor az ellen nem tehetnek semmit.
Így kezdődött hát Móni utolsó éve a sólyomi iskolában.
1 hozzászólás
Várom a folytatást.