ha
messzire nézek,
arra, hol az árnyak
a sötétben feloldják maguk,
akkor
látom, hogy a párkák
keringnek, fogják a rokkát,
és bogozzák a szálakat
ott, ahol
a sorsod sorsommal
gubancolva
fut
mert
nem megyek eztán a közeledbe
nem küldök több üzenetet neked
nem kérem sem az elismerésed, sem a segítségedet
nem álmodok többet rólad forró vagy hideg éjeken
múzsát sem csókolok homlokodra
és tényleg nem érintem meg kezed
nem bosszankodom miattad
nem bosszankodom veled
bárhogyan is idétlenkedsz, már akkor sem nevetek
nem írok hülye versikéket
és nem: nem hazudok
hanem: nem hazudok többet senkinek
most még
elképzelem
ahogyan
megrezdül az éjjel a fényben írt mámoros képeken
és
lihegve a válladhoz bújok vagy a mellkasodra fekszem csendesen
hiszen
megrezdül az éjjel a fényben és lihegve a válladhoz bújok
vagy
megrezdül az éjjel és a mellkasodra fekszem
fényben írt mámoros képeken
ha
te vagy én nem szaladunk ki a rétre
bárányfelhőt fogni, kutyát futtatni,
riadt, barna nyulat lesni
hűs tavaszi reggelen
ez azt jelenti, hogy
nem te szaladsz ki rétre
és
nem én szaladok ki …
de ha mi nem megyünk, akkor ki megy?
(tudod, mikor volt jó?
akkor, másfél éve, amikor még meséltél nekem,
emlékszem, mennyit nevettem azon,
hogy majd egyszer szatír leszel…
…
aztán …
csalódtál
és csalódtam
és volt: szenvedés, kín, átok, vonzás, gyötrelem,
volt ott minden,
az minden volt, csak nem szerelem)
ha most elmegyek
már nem jövök vissza többé
félkövér betűkön át
a lelkem távozik
és elfelejtem
azt a világot
ahol az álmokon túl
a boldogság lakik
ha most elmegyek
halkan csukom be az ajtót
feneketlen tóba dobom a kulcsokat
nem sírok
mert nincs miért sírnom
semmit sem adtál
minden enyém maradt
ha tudnék haikut írni
akkor macis-szívecskés papírba csomagolnám
és
ha macis-szívecskés papírba csomagolnám
akkor elküldeném neked
ha tudnék haikut írni
akkor elküldeném neked
valahol mélyen
még dolgozik az "igazságérzet"
ám, ne hidd, hogy fontos a címlap
nekem?! a világért sem!
az egyszerű következtetésre
a Nagy Úr, az idő majd felel:
ha valaki valóban jól ír, akkor a siker, az elismerés jön el
ha nem lesz siker és elismerés
/kicsi-nagy, élve-fagy
posztumusz majd átveszed/
akkor nem írt jól valaki –
te nyertél – én nevetek:
mert az út a szép
az út a fontos
nem veszíthetek
aranyló fényben olvadt el az éjjel
a téli táj felett ballag a nap
fehér tüzében fehéren éget
szívemre jégvirág-szirmokat
valahol károg egy varjú
a hangja mély, így lent keresem
magasan köröz seszínű égen
– magányos -…
– tán én nem?! –
– nem szeretem
de bármi történt
és volt: ahogy
csodálom – csodálni fogom – a kohéziót
ahogyan a szavakat egymás után fonod
– utánozhatatlan, természetes
néha mosolygok, mert talán el sem hiszed,
mitől és mennyire vagy kivételes
csodálom a nyugalmadat,
azt, ahogyan bármilyen helyzetet kezelsz,
és csodálom
– mert igen, észrevettem –
hogy te is meg akartál felelni
nekem…
szeretem a nyugalmad és a tehetségedet és szeretem az igyekezeted
szeretem a nyugalmad és szeretem a tehetségedet és igyekezeted…
és:
szeretem még mindig mindened…
nem egyesítettem premisszákat,
a modus tollenst kihagytam,
a redukció ad abszurdum maradt:
ha élek, akkor melletted vagyok
ha élek, akkor nem vagyok melletted
nem élek
(nélküled semmit sem érek)
7 hozzászólás
Kedves Ágnes!
Nagyon jó ötlettel álltál elő… huhú.. vicces volt látni a régi kifejezéseket (8 évig matematika-fizika irányultságú gimnáziumba jártam), korábban csupa ilyen finomsággal foglalkoztam, de ez a forma nagyon tetszett 😀
Ahogy ötvözöd a két gondolati rendszert és "levezetésben" egységesíted (több nézőpontból…), kifejezetten élményt nyújt az olvasó számára 😛
A "negációk" és az "asszociativitás" nem jött be, viszont a "de Morgan-képlet"-et és a "hipotetikus szillogizmus"-t kifejezetten élveztem 😀
A befejezés is rendben van, talán csak a szöveg hossza az, ami nem "fogyasztóbarát"… viszont ez legyen az olvasó gondja…
Köszönöm a verset!
medve
Kedves Medve!
Nagyon örülök annak, hogy olyan valaki olvasta, aki érti, hogy tényleg ezt írtam le pl.: A^(B˘C) = (A^B) ˘(A^C)… na, erről éppen nem nyilatkoztál, hogy tetszett-e :):)
Erről igen: A akkor B és B akkor C tehát A akkor C (nincs karakterem a jelölésekhez, vagy nem találom:):)
A hosszára csak egy pici magyarázat(kodás): nagy szerelem… (várhatóan volt)… talán nem lehet csak úgy "nyúl-farokkal" elintézni:)))))
Én köszönöm:
Ági
Hú meg ha, húúúúúúha!:) Ágnes! Emelem a kalapom, de a fiam rám szólt, – anya neked nincs is kalapod!:) De! Van egy nyári színes, amit még Pirostól kaptam Szegeden, nagyon kedvelem.
Szóval Ági! Ez ütött, majdnem agyon, ha nekem olyanom lenne!:)
Most megmutatkozott ugyan némi fehér folt műveltségemen – volt, hogy azt hittem, nálam már, aki okosabb az festi magát, vagy jegesmedve!:)
Azért emelek kifogást is eme lendületes csodádhoz!
Tudom, hogy költői túlzás; Ágnes légy szerény! Mi az, hogy "(nélküled semmit sem érek)"???!! Még így zárójelben is iszonytatos!:)
Szeretettel irigykedem egy picit ám, hogy Te ilyet tudsz, én meg nem!:)
Barátsággal: Noémi
Drága Noémi!
anno kikiáltottak jó matekosnak… de úgy igazán nem értettem hozzá, csak rám ragadt…
fogalmam sincs, honnan "jött", hogy éppen így búcsúzzam el…
talán, mert tényleg olyan logikátlan az egész…
köszönöm!
Ölellek!
hát nagyon izgalmas sorok, meg kell adni, nem hétköznapi
Kedves Miki!
Nagyon köszönöm.
a matematikával, hogy mondjam, nem vagyunk kebelbarátok, de a logikátlanság zsigeri jóbarátom. ergo a címekből az égvilágon semmit nem értettem. de – tekintve a hozzászólásaidban levezetetteket – elhiszem, hogy érvényesülnek a "strófákban". mindemellett külön elfogultság illett a kisbetűségért, ami általában a mélyérzés megnyilvánulása, valami nagyon zárt előszivárgása. hát mit mondjak, zseniális, valamit csinálni kéne vele..