Se eszem,
Marad a női megérzésem.
***
A lelkem elszállt,
A testem elporladt,
Helyettem a világ háborúzik.
***
A szemem világa kialudt,
A sötétben botorkáltam,
Közben belém világított a Nap.
A megérzés, a háború, a fény
By EddieSe eszem,
Marad a női megérzésem.
6 hozzászólás
Eddie, ez vers
🙂
de amúgy meg nem számít, lehet, Mici-maci is, csak akkor sárga, kissé kövér és esetlenül aranyos legyen, ja, és a legfontosabb: szeresse a mézet:):)
De mivel ez nem sárga… stb… így vers lett:)
Ági:)
Ha te írod biztosan az lett:) Volt aki azt hitte valami műből idéztem:D Mondom, hogyisne az agyamból illetve a fejemből:)))
Kedves Edd!
Nem kérdezem, mivel arra kértél. De mégis el kell dönteni, mi ez? Mivel már előttem is mondták, úgy érzem, egy vers. De milyen vers? Egy nem mindennapi, érdekes rövid, különleges vers. Ráadásul nem is rossz vers, sőt, jó vers, mivel a kiutat megtaláltad, tehát az olvasónak sugallod a derűlátást!
Jó volt olvasni a különös gondolataidat.
Szeretettel: Kata
Kata:)
Most úgy érzem magam, mint a III. versszakban, keresem a fényt és meg is fogom találni!:) Igen és mindenki találja meg a kiutat, ha rosszban van akkor is, ne adja fel!
A lepényhal meg utoljára!
üdv: Eddie
Szia!
Ahogy látom, két negatív csengésű sort mindig egy optimista, kiutat jelentő gondolat zár le.
Tetszik ez a műfaj, lehet vele próbálkozni!
Szia!
Köszönöm, hogy benéztél és, hogy értékeltél! Igen, mert optimistának áll a világ ( én biztosan).
üdv: Eddie