Szajha élet

Tegnap összefutottam vele az utcán.
Az élet volt az.
Jött velem szembe,
Egy nyári délután.

Frissen, lengén öltözve vágtatott,
Szakadt ruhában,
Arcán széles mosollyal,
S tovább robogott.

Csábos szóval szédített napestig
Minden útjába kerülőt,
Férfit vagy nőt.
S rájuk borította lepleit.

Ha úgy hozta kedve, befeküdt az ágyba.
Nappal, vagy éjszaka,
Válogatás nélkül,
Fizetést sem várva.

Ám rövid idő múlva hirtelen búcsúzott,
És útra készen,
Csókot intve,
Kacéran távozott.

Életünk végét már remegve várjuk.
Az ég felé nézve,
Átkozva a múltunk,
Sírva kiáltunk:

Mikor szédítettél, mellettem voltál,
Ó te szajha Élet!
Világnak bolondja,
Mindent eltitkoltál!