a költő érleli gondolatát
majd kitárulkozik
betűi mesevilágot
vagy a vad valóságot festik
üzenet, intelem glédában
megértés a ládafiában
tulipános, míves faragás
s a költő téblábol bénán
fonalát összebogozták
rongybábúnak szánta
már volt szeme, szája
horgolt rá ruhát
hófehérben arát
szeretett volna
mesemesemátka
megmarta a kígyó
lett belőle ringyó
szerelemvirága
a költő
By Nagy Noémi
6 hozzászólás
Jaj, Te szerelem-virág… elfogult vagyok Veled… de talán annyira mégsem:))))
(Egyébként már megint ….?!:)))) engem is néniznek:):) persze:):) kit érdekel?!:))) Na, nem?!:)))))))
Kedves Ágnes! De! Igen! Kit érdekel?:)
Ez olyan Noémis vers.
Szépen folyik, de a végén dúr bele.
Nagyon tetszett.
Lehet, hogy én is elfogult vagyok, mint Áginéni.
Üdv: József
Most nagyon megcirógattad a lelkemet kedves Józsefem!:)
Kedves Noémi!
Igazi képet kaptunk a költő lelkéről, jelleméről…
Ám a vége előtt az a szó nem tetszik, szerintem nem illik ide, ám ez legyen az én gondom…Inkább: ringó-t írtam volna…
Persze ez nem von le az értékéből,.
Lyza
Kedves Noémi!
Egyetértek Lyzával, az a szó sehogy sem illik az egyébként jó versedbe.
Szeretettel olvastam: Kata