Zúgva csörömpölve húz át az űrön,
magába fordul, s csak önmagát látja,
kietlen, üres sötétben az élet,
önmaga szerelme, s önnön barátja…
Álmodva virágot, kékbolygót, napfényt,
tavaszban dallá vált szerelmeket,
a rideg, magányos űrben csak tovább,
repíti még forró szerelmetek…
Lelkével megérint szeretve, féltőn,
s felé lobog minden lélekvirág,
szikrányi remény mi maradt az útra,
hogy valahol létezik Álomvilág…
18 hozzászólás
Ez jó!
:))))))
köszönöm Ági:)
Kedves András!
Állom világ, pedig létezik és sokan élnek benne.
Igazán remek vers.
Tetszett.
Üdv: József
köszönöm József
Kedves András!
"valahol létezik Álomvilág…", biztos, hogy igen.
Szép vers.
Szeretettel
mesako
köszönöm Mesako
Kedves András!
Gyönyörű…
köszönöm Zsolt
Szép lett ez a versed is.
Gratulálok!
Üdv:Selanne
köszönöm Selanne
Lélekvirágok bódító illata,
az Álomvilágba vezető utat mutatja…
Szép versedhez gratula!
köszönöm, kedves Dóra
Van is andrás-benned biztos, de pár embernek adni kéne,
vagy csak szólni,hogy még van ilyen!
grat:ruca
köszönöm, kedves Ruca
Szia András!
Szépek ezek a "lélekvirágok"! És szerintem is létezik Álomvilág! Az meg meseszép szokott lenni, legalábbis nálam. Úgy látom, nálad is! Azért azt még leírom, hogy mi fogott meg legjobban: "tavaszban dallá vált szerelmeket" -na ez. Csodaszép.
Örülök, hogy írsz! Érdemes ide betérni!
Szeretettel: Kankalin
Köszi, kedves Kankalin:)
Létezik álomvilág és jó, hogy vannak álmok, álmaink. Kívánom Neked, hogy teljesüljenek az álmaid, vágyaid. Mert az élet szép, ha néha túl sok felhő takarja is a Napot.
köszönöm, kedves Adrienn:)