Dobogás

Hősi halált halt lovag
Vágtat rég alvó lován,
Álma sok édes étek,
Lelkét nyomja egy vétek.

Útja éjszaka támad,
Zörgeti zajos zárad.
Keres, keres, megnyugvást,
Hallani a suttogást.

Ha alszik is, lát engem,
Ős haragot vár tőlem.
Elgondolt bánatot hajt,
Nem okoz senkinek bajt.

Lódobogást hallani,
Jön, nem akar bántani,
Sisakja már kezében,
Lassan kér, s én megértem.

Már találkoztunk, mondja,
Szótlanul is megbocsát,
Meghajol most sóhajtva,
Szemét hosszan lehunyja.

Hangját többé nem hallom,
Árnyát a fény elmossa.
Távozik harangszóra,
A régmúlt hős lovagja.