Jöjjetek csak ti mind hófehérek,
a lelketek kedves, az arcotok szép,
szavaitokban leljen menedéket,
és simogassa betegek lelkét…
Boldog lehet, ki magából adhat,
s mint gyermeke gondját viseli még,
mindegy neki, hogy öreg vagy magzat,
a szeretet nem fogy, ád bőven az Ég.
Angyalok vagytok, s csak betegek látnak,
szárnyatok látszik a szemetekben,
munka után haza, a kis családnak,
vacsorát, békét, nagy szeretetben…
Tőletek láttam a munka, s alázat,
jól megfér egy helyt, a lelketekben…
10 hozzászólás
Kedves András!
Szép dicsérete az ápolónőknek ez a szonett. Remélem, egyre többen meg is érdemlik. Gondolom, személyes tapasztalat alapján írtad?
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Személyes tapasztalatok alapján igen, kedves Kata.
köszönöm, hogy itt jártál
Kedves András!
Köszönet az ápolónők nevében.
Igazán tetszett.
Üdv.?Egy ápolónő
Akkor ez a vers Neked szól, kedves B.Margó!
nagyon örülök, hogy így van és annak is, hogy olvastad
Nekem, ez mint vers, nagyon-nagyon rózsaszín, de a gondolat szép, támogatom. Én is tapasztaltam.
Üdv,
Poppy
köszönöm, kedves Poppy
Kedves András!
A feleségem és a lányom nevében megköszönöm a szép verset, ők mindketten ápolónők.
Gratulálok!
Alberth
Isten áldja meg Őket, kedves Albert!
köszönöm, hogy olvastad
Köszönöm András!
Egy nővérke
én köszönöm, kedves Ágnes