ó ég… özvegy sír a parton
s nem talál már arcot
elmosták már rég
szíved vissza nem tér
ó ég… minden könycsebb árva
nem hallja már drága
urad szép szavad
isten rég nem adja…
két kezét a fájó szívedhez
szép emléket a lelkedhez
végig nézte gondtalan
elvesztetted álmodat
két kezét a fájó szívedhez
új értelmet régi életedhez
végig nézte gondtalan
hogy szenvedted álmodat
ó ége… feketében gyászol
esü hull alá távol
s hamar föléd ér
ázott varjak szívén
ó ég… miért nem szól a vándor
hol marad a jászol
a béke s új remény
a régi szemvényvesztés…
a két kezet a fájó szívedhez
egyszerű áldást a végtelennek
hiába imádkozol fohászban
magadra maradtál a gyászban
a két kezet a fájó szívedhez
ebben hittél, semmi értelme
most a szó sem vígasztalhat
borulj össze egymagadban
2 hozzászólás
Szia!
A bőrömön érzem a dalod. Ráz a hideg! Meg is lehet valahol hallgatni?
Szeretettel: Kankalin
Meghallgatnám, ha lehetne…. már a szavaknak tetszetős dallama van, szép ívet adnak ki a versszakok, zenével biztosan még szebb. Most lehet, hogy hülyeséget írok, de ahogy olvastam valahogy kánonszerű hatása van, legalábbis én úgy is el tudnám képzelni. Még annyi, hogy az első versszak zavaros egy kicsit számomra, a parton-arcot rímet kényszeresnek érzem. Véleményem szerint a végére tisztul ki igazán, a kezdés kicsit döcögős, de ennek ellenére jó volt olvasni. Gratulálok.:)
üdv:
Zsuzsa