1
A rímek elszaladnak,
elgurul a ritmus.
Lépteidet várom.
Három már elmúlt.
A Nap szürke takaró alá bújt,
lehullt néhány esőcsepp.
Hangod már a szobáig ér el.
Mikor lesz, hogy többé
már nem mész el?
2
Járásod tenger ringása,
egyszerű ruhád suhogása
aranyeső susogása.
Zászló lebben, kendőd rezzen,
madár rebben, szoknyád sussan,
dallam száll, a hangod ölel.
Négy napja vagy már ilyen közel.
5 hozzászólás
Szervusz Adriati!
A vers szerkezete nagyon érdekes… “ösze-vissza” tagolt, de mégis jó.
(Bevallom nem értettem/ értem a számokat… :S)
Engem az utolsó két sorod fogott meg igazán… a dallam ténylegesen száll(t) bennem!
Gratulálok!
Nagyon szép vers, ahogy várod őt, majd közeledik feléd. A második rész pedig a beteljesült szerelemé.
Szia! Nagyon emlékeztet a pár évvel ezelőtti verseim szerkezetére. Az első nagyon tetszik, a második kevésbé. A "sussan" szótól feláll a hátamon a szőr, bocs. Üdv, Poppy
Kösz a hozzászólást. A verset egyébként 1981-ben(!!!) írtam.
Nagyon tetszett az első része a versednek, lehet érezni az epekedő és kicsit reménytelennek tűnő várakozást a soraidban, a félelmet, hogy mikor hagynak el megint… A második a felemelkedés, beteljesülés sorai a félelem után, minden sorod csupa kedvesség, báj. Tetszik ahogy ezt a két részt ilyen formába öltve leírtad, a cím is megfogott, talán épp az egyszerűsége miatt. Az hogy 1981ben írtad (még meg sem születtem ekkor) pedig azt mutatja, hogy már akkor is gyönyörű sorokat vetettél a lapra!Örülök, hogy olvastalak!
H.