Tiszta szívemből…

Tiszta szívemből szólok tehozzád Judit;
Adhatnál néha énnekem egy-két puszit!
Ölelkezhetnénk, ifjanti hévvel, Irén,
Látod Katica, ki vesz karjába, ha nem én?

Gyere Piroska, bújjunk árnyasba hamar!
Mert utánad jön majd Ica, ki engem akar.
Szerelmes vagyok, Júlia vár rám éjjel,
De ott van Jolán, végül is szakadjak széjjel?

Rékával mennék, szépek az esték,- sétára,
Ha nem gondolnék én egész úton Évára!
Otthon van Ibi, egész nap vár rám, nocsak,
De szeretni kéne Lilit és Mártát, sokat…

Nem mondtam Klárit, a sarkon vár itt régen,
Boldogít sok lány, nincs annyi csillag az égen!
Erika hívott, a családjához ebédre,
De jóllaktam Editnél, tükörtojással, elvégre…

Pannánál voltam hajnalban, mert ő korán kel,
Pedig szép lenne, Csillával is ám a reggel!
Moziba megyünk délután szőke Ancsával,
Marival hegyre, aztán vár Vali, csókjával!

Gabica hol van? Ott benn a boltban, dolgozik,
Nem baj majd holnap, éjszaka hozzám érkezik!
Erzsike lelkem, majd elfelejtem, randin vár.
Vigyázok Ildi, ott meg ne lásson, futok már!

Ágica barna, tüzes az ajka, majd megyek,
Addig se várjon, mert nála máris ott leszek!
Sírnék utána, de szomszédunk lánya Magdácska,
Vígasztal engem, búmat felejtem ágyába…

Nézzél rám Léna, ne legyél néma, szerelmem!
Tudod, hogy néha, nekem is fontos elmennem.
Férfidolog ez, nem mondom én meg Editnek,
Vannak itt titkok, mit nem kell tudni senkinek!

Tiszta szívemből szerelmes vagyok mindig én,
De várnak a lányok, s nem mondok nemet a végén!
Mindet szeretem, oly nagy a lelkem én nekem,
És még Melinda, Sári, Mónika, kell nekem…!

Majd elfelejtem, a szép fekete Marikát,
Gyűrűt kért tőlem, de nem ékkövest, – karikát!
Nem leszek jegyes, nem ettem meszet, feledjél!
Mit szólna Aranka, aki hét éve velem él?