Félsz?
Nem félek,
mert míg éltet,
s örök emlékezetével
rám réved,
szívem megpihen.
Kérded?
Nem kérdem,
mert arasznyi
földi létem,
mindent
elmondatott Róla.
Üldözöd őt?
Állandóan,
ha nem dicsőítem
hangosan, s szótlan,
ó balga én.
Bántod?
Mindig bántom,
de ha szívemmel
végre megtalálom,
ölébe vesz.
Haragszol rá?
Haragszom.
Mert nem volt könnyű
e földi harcom,
magam miatt.
Kétkedsz?
Minden pillanatban, igen,
s imádságom
is ilyen:
ugye eljön a Te országod?
Ismered Őt?
Nem látom, nem hallom Őt,
de valahogy
mégis minden ismerős,
s ez zavarba hoz.
Mi lesz azután?
Egymásra találunk tán,
apa fogja
lányát, fiát,
s átkarolja őket a sokaság.
Ki neked Ő?
Nem tudhatom,
de földig hajlok,
hogy sejthetem,
s Ő sejtetni
engedi nekem.
1 hozzászólás
Nagyon szép vers. Párbeszéd magammal, Istenről. Ki neked Ő?!