Éjjel van. Melletted hallgatok,
Beburkolnak az álom-illatok.
Körülöttünk csend és béke van,
S mély öröm, mert nálad alhatok.
Arcomon érzem lélegzeted.
Még álmodban is ölel kezed,
Közel vagy. Megnyugtató.
Egy ritmusra lélegzem veled.
Csak nézlek, álmaid álmodom.
Ha alszom is, nem is tudom,
Mert ébren, alva, mindenem Te vagy,
S álmomban is neved suttogom.
Minden sejtünk egyszerre dobban,
Némán fekszem illatos karodban,
S úgy alszom el, olyan magasra szökve,
Mint álmaink a messzi csillagokban.
3 hozzászólás
Üdv. Ebben a versedben csak érintetted azt, amit majd ezután fogsz mindannyiunk örömére versben elmondani. Tovább, tovább, meg ne állj!
Kedves Miléna!
Szerintem is kell még egy vers, hogy mi volt az alvás előtt.
Vagy, bízd inkább az olvasó fantáziájára.
Jó az ilyen szerelmes gondolatokat olvasni.
Tetszett.
Üdv: József
Szép volt, tetszett.