Magunk ellen való vétek lenne elengedni egymás kezét.
Életünk szeretetét már semmi sem tépheti szét—
igaz, egymástól sokszor elsodor a könyörtelen cél,
de ha rád gondolok, szívembe a melegség mindég visszatér.
Nem számít már hol vagyok, merre, hol ébredek,
emlékeim közt, ha felbukkansz, azonnal rád ismerek,
úgy, ahogy az első pillanat összevillantotta a szemünket,
ahogy az első ölelésben összeforrasztotta a vágy a testünket…
Annyira együtt élünk. Szerelmünk még ma is úgy von egymásba,
ahogy az első édes találkozásban, énünk a csúcsot megtalálta.
–Sokszor zavar, hogy nem tudom úgy elmondani neked,
mennyire szeretlek, mennyire együtt érzek veled,
amikor a távolban eltöltött éjszakákban
szívet tépő csönd, vagy magányos harsogás van…
De bármilyen messze is vagy tőlem, ott vagyok veled—
szívemet érezze a szíved, mert a tiéd, mert szeret.
Szeret, mert szeretlek az első pillanattól kezdve,
amióta helyet készítettél szívemnek a szívedbe,
amióta a szemem a szemedben csillagot látott,
azóta hordozom, védem veled, ezt az édes boldogságot…
8 hozzászólás
Kedves Futóinda!
Igazán szép szerelmes verset írtál. Üdvözöllek itt nálunk!
Barátsággal:Margó
Kedves Margó!
Meghívásra jöttem és örülök is neki, mert a fogadtatásban él a mindenkori közösségnek a lelke és köszönöm a véleményed s a fogadó üdvözleted. Inda.
Kedves Futóinda!
Igazán szép vers, átszűrődnek az érzelmek a sorokon, és ezek az érzelmek szépen haladnak végig a versen, mint egy hullám a vízen, ami viszont állandó, és akinek ez az érzés állandó, az az ember az egyik legszebb és legnagyobb kincset tudhatja magáénak. Ez a kincs látszik….A szerelmes versekkel azért vagyok sokszor bajban, mert csak szóhalmaznak, közhelynek érzem, de ez nem olyan. :)Az utolsó előtti versszak különösképp tetszik. Köszönöm, hogy olvashattam, gratulálok hozzá!
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa (P. Szabó).
Azt már tapasztaltam( elbeszélésekből, na, meg minden honnan ), hogy minden ember érzésvilágában másként jelenik meg, rögzítődik a szerelem tudat-érzete. Magamból kiindulva mondhatom, hogy aki az életbe szerelmes, a magáé mellett, ( ha sikerült ) a legcsudálatosabb érzések színkavalkádját tudhatja magáénak.Leírni, persze már nehezebb, ám ismerni kell nyelvünk szókép világát, mert édes anyanyelvünk képes nyelv. Képekben élnek a szavaink, ezekből válogatok, mert lehet miből válogatni.
Kedves Zsuzsa, köszönöm a gratulációt, ám ne feledd a szerelmet jaj szavak is kísérik. Üdv. Inda.
Kedves Futóinda!
Amit itt olvastam, irigylésreméltó. Nagyon értékes gondolatok!
Gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Kankalin! Kedves virágom, tavaszom, vagy tavaszaim hírnöke..,jaj, el ne kalandozzak már a válaszomtól. Igen, véleményezésed két szavában az is ott van, amit nem is kellett leírnod, van, ott van és az egyszerű, a már majdnem szolgai "köszönöm" szavunkkal csak kísértés, megközelítésként viszonozhatnám a le nem írt, de kiváltott gondolataid. Úgy vagyok vele én is, hogy pl. amit tőled olvasva keresztül rezdült rajtam, nem úgy írtam le, ahogy éreztem, de írtam, megközelítőleg. Hallod! Az az érték számunkra, amit emlékbe el tudunk tenni magunknak, ami újra elővehető más kor is. A "100 szerelmes élet, 100 szerelmes dalban" c. kötetemből teszek még föl jó-néhányat. Köszöntelek, Futóinda.
Kedves Inda!
Ez így van rendjén! Így a legszebb a legjobb, ha lehet viszonozni a másik szerelmét. Ez a földi mennyország.
Remek alkotás ez a versed is!
Gratulálok!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipőke!
Ugye ismered az idézetet, hogy: hol van már a tavalyi hó?! Megvan a föld, messze a mennyország, –és azután mi van? Mennyi fény, mennyi sietős árnyék, mennyi mosoly és mennyi sóhajtás, ám mindennek a végén felkiáltó jelként integet, figyelmeztet az idő…
" Ez így van", de nincsen rendjén. Szeretettel üdvözöllek és köszi az elismerést.