Éltek bennünk az izzó nappalok.
Forrón bújtál ölembe, nyakamba
kapaszkodtál és dalolt bennem a hangod.
Láttam, amint fehér-rózsás hajadra
szerelmet csókolt a csillagok fénye.
Tündér Ilonák, tündér meséje
lépett ki az ős múltból elém.
Jelenünk ágyán nem voltál tünemény-
ember voltál, szerelmes asszony.
Érintettem formás tested vonalát
és éreztelek, ahogy magad adtad át
az élhető, közös, nagy pillanatnak.
Igazán, ilyen találkozások születnek
szentnek, izgató, mondható igaznak,
amelyek velünk élnek és velünk halnak.
Velünk élnek
By Futóinda
2 hozzászólás
kedves Futóinda!
Nagyon szép képekben fejezted ki érzéseidet, gondolataidat, … emlékeidet. Igazán remek a versed!
Gratulálok!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
Minden gondolatodnak, alkotásaidnak és válaszaidnak örülök és szeretettel köszönöm. Csak úgy megsúgom, hogy a képeket édes-anyanyelvünktől örököltem, gondolataimat a "megtalálásig" valaki s valamihez közelítő vagy húzó érzéseim diktálják.
Az évek útvesztőiben annyi mindent kell még megtanulnom, megtalálnom, mint ahogy egyik hozzászólásodban is írtad.
Köszönöm, hogy itt jártál. Futóinda.