apró pokol
ölel
s nem lel
megnyugvást a véreres szem
azt hiszem
hisz hiába néz
nem lát s nincs kéz
mely tapintaná a pulzus
szaporaságát – ehh, ez luxus –
pedig ha szívem végre nyugodtan ver
pulzáló ritmusa ráismer
sosem-látott arcodra
de őrjítő harcodra
nincs ír
s kezem csak ír
sort sor után
kicsit sete-sután
de a sorok között
egy elköltözött
lélek oson vissza
ki szavam issza
mert így mennek a dolgok
s tán’ ettől vagyok boldog
4 hozzászólás
Ilyen visszaváró szép üzenetet rc biztosan örömmel fogad.A vers a felépítése, szóhasználata,zenei sóhajtása remek!
Elismerésem Hanga!
üdv:pdw.
Kedves pdw! Ajánlom is neki, ha már szó nélkül lelépett 😉
Elismerésed meg köszönöm szépen, és igen, jó érzés, ha hiányzunk valakinek.
Hanga
Minden szökési kísérletem kudarcba fulladt,mert az erőtlen
ugrás csak szűkebbre húzta a zsinórt nyakamon:
de a lélek szüntelen vádolása nem oly erőtlen,
hogy eltemetve sírjak múló bánatomon.
hát ne ugrálj 🙂
"A saját személyiségünk foglyai vagyunk egy magunk által teremtett börtönben."
Hanga