Magzati pózban magamban
felejtettem magamat,
elfolyt tócsában látom,
mint egy gyermeklátnok,
hogyan hasadozik szét
égő agyam előtt a velő-,
benne a szürkéskék redők,
majd felnőttként, előttem
romlik virágként maga a föld,
sőt fölötte a bedeszkázott Ég is -,
mégis kitörni vágyom, hiába
bűzlenek kazalba rakva
ezen a világon, ezen a tájon
a szürreálisan színes álmok:
a sivatagban égő zsiráfok,
a szétfolyó órák méhlepénye,
Tell Vilmos a maga székletével,
a nyüzsögve tekergődző férgek;
nem riasztanak el ezek a mérgek:
az emberebb ember a mérce -,
és nem Lenin – tarkoponyák,
kopott zongorák billentyűsorán:
a lényeg az apokalipszis
robbanása után keletkezett
bőrrészlet, amely rejtheti akár,
már itt, ebben a szétesésben,
leheletfinom metszetként,
a porig égett világ kormában
testem negatívját: s egykoron,
ha előhívják, újjászületek -,
ráncos-bőr-petyhüdt-hús
formába már nem önthetnek,
készül a boncasztalon szürreális
feltámadásom; összeáll mosollyá
arcomon a kivirágzott éden,
szemgolyómhoz borotva nem érhet,
farkát behúzva az andalúziai
kutya eloldalog; a szülőszobában
a hóhér dalol, ő a bába a bárddal;
minden okom megvan a boldogságra.
14 hozzászólás
Nem rossz, csak egy kicsit tömény.
Érdekes, de egyszerűsíteni kéne valahogy, feloldani.
Kedves Jerrynostro!
Köszönöm, hogy olvastál, és azt is, hogy megírtad véleményedet.
Igen, ez az abszurd valóban tömény, de felhígítani ezt a töménységet nem akarom(nem is tudnám úgy, hogy azzzal én is meg legyek elégedve).Ha fellazítanám, akkor az egész az erejét elvesztené.Olyan lenne. mintha a kisüsti pálinkát utólag felvizezném.
Biztos, hogy első olvasására nem feltétlenül adja meg magát a vers, de aki verset olvas ne feltétlenül egyszer olvassa el. Ha másodjára sem talál benne semmit, akkor az nem az ő verse. Nincs ebben semmi különös, sőt természetes, hogy bizonyos stílusú vers közelebb áll az olvasóhoz, mint a gusztusától távolabb álló stílusban megfogant írás.
Vannak kifejezetten direkt-hangvételű írásaim is.Majd ezekből is felteszek néhányat.No, de ebből elég, mert ez nem az önreklám helye.
Üdvözöllek:SzJ
Ez tényleg szürrealisztikus. Olyan jó olvasni a sorok dobbanó ritmusát. Kerek és egész…de a töskék kiállnak. Érthető belső világ: szürrealitás, ami soha nem megérthető, csak létező! -én
Kedves Bödön!
Örülök, hogy jó volt olvasni ezt a tömény írásomat.Nyilván egy ilyen szürreális, önboncoló vers nem predesztinált arra, hogy a népszerű költemények listáját vezesse.Erre ott vannak a szerelmes versek, ha jók persze nem érdemtelenül.
E vers olvasásához türelem is kell.Köszönöm, hogy volt türelmed.
Üdvözöllek:SzJ
Szia! Mintha Dali fakadt volna dalra (az ő művészetét imádom), tömény, de emészthető vers ez szerintem, s egy olyan vizuális tipusú embernek, mint én, igazán jó "mozizást" kínál; megfelelő ritmikával, (ami nálam szintén alapfeltétel 🙂 ) és jobban is tetszett a másiknál, be kell, hogy valljam.
Hanga
Kedves Hanga! Igen, tele van a vers Dalí-val. Nekem is az egyik nagy kedvencem.
Örülök, hogy emészthetőnek tartod az írást. Be kell valljam attól tartottam, hogy nem lesz senki sem, ki annak tartja. Tapasztalatom szerint az ilyen fajta műtétet nem sokan kedvelik, annak ellenére, hogy szike és vér nélküli műtétről van szó. A másik versem hagyományosabb, direkt-hangvételű. Ez a stílus – tudom – nem divatos, de különösebben nem érdekel a mai lírában érvényesülő – és törvény szerint – efemer divat.
Üdvözöllek.SzJ
Kedves János!
Huuu. Többször is elolvastam, és mégsem mondhatomazt, hogy megemésztettem a versed. Pedig nagyon tetszik. Több évvel ezelőtt kezembe akadt egy "modern" vers, – sajnos az íróját nem tudom, és a vers is elkallódott az idők során,- s ez jutott eszembe a Te soraidról. Meditáció az örökkévalóságról egy felboncolt hulla felett. Ez volt a címe. Előfordulhat, hogy már nem jól emlékszem rá, de a versed hasonlít hozzá.
Tetszenek a "szokatlan" képeid, és a gondolatmeneted. Ez valóban egy igen "eredeti" alkotás.
Gratulálok!
üdv
Szellő
Kedves Szellő!
Köszönöm, hogy olvastad a verset.Valóban kell hozzá egy kis türelem.
Örülök, hogy eredetinek tartod az írást.
Szeretettel üdvözöllek:SzJ
Kemény bemetszés..
szerencsére vértelen:)
Nem kifejezetten az én világom, de ahogy mondani szokták: van benne valami..ami miatt olvastatja magát…többször is..
és elgondolkodtat.
A sikeres agyműtét – még, ha fáj is, az érzéstelenítő elhagyása miatt – megérdemel egy maxot..:)
Kedves Zsanett!
Örülök, hogy elgondolkoztatott írásom. Szürreális agyműtét vezethet el a boldogsághoz.Ugye furcsa, de ha meggondoljuk nem is olyan botor gondolat. Persze ezt az agyműtét gondolatilag kell megejteni.
Szeretettel üdvözöllek:SzJ
Szia! 🙂
Elnézést kérek, de "egy életem egy halálom" vagyok itt.
Hetek óta olvasgatom ezt a verset, nem tudom megmondani, hányadszori nekifutásra sikerült összeszednem a bátorságom, hogy én, a kis senkicske (azért irodalomszerető) írjak ide pár gondolatot. Legszívesebben most is megfutamodnék. 🙂
Aznap olvastam először, amikor megjelent, s elsőként Salvador Dali jutott eszembe, akit mélyen tisztelek, megszerettettek velem.
Másodsorban valamiféle vérontás nélküli celebrális tevékenység zajlik itt, ami által az ember mélyen elgondolkodik a pre- és perinatális általunk nem tapsztalható, de utólag gondolatilag visszaültethető valóság miértjeiről és hogyan-továbbjairól a posztnatális és azt követő időszakra. Örülök, hogy elolvashattam, tartalmas és elgondolkodtató. 🙂
Nagyon tetszett a vers, elmélyedtem benne.
Gratulálok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Jó, hogy nem futamodtál meg!
Kommentedből egyértelmű, hogy értve-érzed és érezve-érted a verset.
Salvador Dalíra való hívatkozások nem csupán ürügyül szolgálnak arra, hogy hansúlyozott legyen a vers szürrealizmusa, hanem a mondandó szerves része is (gondolok itt pl.az apokalipszis robbanása után keletkezett bőrrészlet versfolyományára).
Ennek a szürreális feltámadásnak a lényege, mércéje az emberebb ember. Csak ez vezethet a boldogsághoz.( Ez a boldogság több mint a szerelmi boldogság, de annak elengedhetetlen feltétele.)
Örülök, hogy volt türelmed ehhez a vershez, mert egy olvasásra nem feltétlenül adja meg magát ez az írás.
Szeretettel üdvözöllek:SzJ
Szia!
Vannak olyan helyek, ahova visszatérek. Kevés, akad, de úgy látszik, ez is oda tartozik. 🙂
Megfutamodni nem fogok, inkább jólesik, hogy ha valami nem egyértelmű, hetekig feladatot ad nekem. 🙂
Ami miatt itt vagyok, az nem más, mint amit itt ösztönösen megéreztem: "mércéje az emberebb ember".
Miután te írtad ezt le az imént, megerősített abban, hogy nem hiába tértem be ide. 🙂
Türelmem végtelen, nem egyszer olvastam. Jeleztem, hogy hetek óta emésztgetem. 🙂
Bevallom, most is lelkiismeretfurdalásom van amiatt, hogy merem a billentyűket nyomogatni, hozzá nem értően véleményt mondani. 🙂 De az irodalmat nagyon szeretem, az embert is. Nekem ez a kettő itt nagyon együtt van, ezt köszönöm, mert igazából senki véleménye nem érdekel, inkább az, hogy nekem ezt nagyon-nagyon jó volt elolvasni. 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mindenekelőtt én köszönöm figyelmedet, türelmedet.
Nagyon jólesik, hogy érdeklődésedet felkeltette ez a vers. És ne legyen lelkifurdalásod, mert nem kell ahhoz irodalomtörténésznek, hivatásos kritikusnak lenni, hogy eldöthesd mi tetszik és mi nem.Sőt véleményedet is megfogalmazhatod.Miért ne?
Nekem az a legnagyobb ajándék, hogy Téged mint irodalmat szerető olvasót nem hagyott nyugton ez az írás. Vissza kellett térned hozzá.Mit kívánhat még többet egy író ember?
Örülök annak is, hogy – amint írod – a véleményalkotásban szuverén vagy.Szerintem is ez a helyes magatartás.
Köszönöm, hogy írtál.
Szeretettel üdvözöllek:SzJ