A ragadozóvirágok erdejéből ki-kijárunk
Bíborvörös fényeket sokáig csodálunk
Centiméterenként tárul fel világunk
De lélekben folyton halványulunk.
Eltörve az idő csak áll, közben sápadunk
Élve temet el ok nélküli bánatunk
Félve kérdezzük: Miért ily kevés a távlatunk?
Gömbölyű cseppekben kemény talajra hullunk:
Gyönge eszmélettel semmit sem tudhatunk
Hisz ragadozóvirágok között járunk
Innen és onnan párat, néha levágunk
Jóleső érzéssel a nap felé szállunk.
Kinnt folyton felkiabálunk
Lenntről a hegytetőkre mászunk
Lyukas égbolt felé hajt minden álmunk
Mert ragadozóvirágok között járunk
Nekünk jobban fáj leszakításuk
Nyomorult ösvényeket vágunk
Orrunk erőtelen utánuk kábul
Ösztönösen érezzük már: elkárhoztunk.
Piros lüktetésekre akkor is vadászunk
Régen feledetteket hajkurászunk
S a biztosat, sehol sem találjuk.
Szomjasan a sivatagba vágyunk
Tiltott jóért homokföldet ásunk
Útközben bűnös eszmékbe vájunk
Üvöltve, megnemhallgatva siránkozunk
Várt célra már tudjuk:hiába várunk
Zárszóra lassan, teljesen elkábulunk.
Ragadozóvirágunk
By daniella
4 hozzászólás
Szia! A rímek a vers végére kicsit un(k)almasakká váltak, pedig a mondanivalóval nem volna baj, csak kicsit több játék kellene a szavakkal.
Hanga
Első versnek egész jó.Amit Hanga írt neked.Jó tanácsnak tűnik szerintem.
Játék a szavakkal…
Aine
Ez bámulatosan jó
Ugye, nem haragszol meg, ha őszintén leírom a véleményemet? Egy szép verset is nagyon le tudnak rontani a ragrímek. Itt pedig csak ezek vannak, ráadásul végestelen-végig ugyanazon magánhangzóra épülnek. Igaza van az egyik előttem szólónak, hogy unalmassá válnak, ezáltal az egész vers is olyanná lesz. Én is azt javaslom, próbálj meg játszani a magyar nyelv szavaival, hiszen a magyar nyelv szókincse talán a legnagyobb a világon. Kerüld a ragrímeket, és írj többféle rímképlettel verseket. Meglásd, mennyivel ütősebbek lesznek majd a műveid!
E kritikai véleményemet nem bántásként írtam le, hanem azért, hogy tanulj belőle. Üdvözlettel: Zsolt