Két galambot látok, és rád gondolok én,
Eszembe jut, ahogyan kimondod a szót,
Ami tizenhárom éve a szívembe hatolt.
Akkor csak ígéret volt,
Most ez a szívem dala,
De ameddig élek,
Nem feledem soha,
A fülembe cseng, reggel, délben, este,
Éjjel sem hagy, nyugodni a beste,
Mert, hallom nappal, és látom éjjel,
Álmaimon át, mindég mikor elérem az álomhatárt.
Esküt tettem, tizenhárom éve,
Esküt tettem melletted örökre,
Mert szeretlek téged, és még meg nem halok,
Örökkön örökké melletted maradok.
2 hozzászólás
Kedves Apamaci!
Hangulatos szép rímekkel csengő a szerelmes versed. Megható, és tiszteletre méltó a záró fogadalom.
Kívánom, hogy úgy történjék, ahogyan a költeményben leírtad.
Tetszik a versed szépen megformált külleme is.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm, hogy az idődből szántál rá, hogy elolvasd a versemet. Úgy érzem, te megértesz engem, és ismered azt az érzést, amit érzek a feleségem iránt. A szívből jövő szónál, nincs jobb, amivel a tudtára hozhatom mit érzek, ha nem lehetek vele épp. És talán másokat is megajándékozhatok, egy kis örömmel, ha olvassák versemet.
Maradok tisztelettel: Apamaci