Kersey

A Mermaid kocsma a Friday Street-ről nyílt, de oda nem a hableányok jártak, nem is lett volna illendő, ha megteszik. Asszonyféle otthon igyon, ez volt a kor regulája. Nekik is jobb, ha nem látják, mit művel a férjük vagy a legényfiuk. Az emberek masszívan ittak, és gond nélkül kimondták, ami az eszükbe jutott; nem sokat törődtek azzal, hogy Szent Pál ott vigyáz a közelben, katedrális formájában.

Ők persze kikérték volna maguknak, ha valaki iszós cimborák kompániájának titulálja őket. BJ megmondta volna neki a magáét; vele pedig ugyancsak vigyázni kellett, mert ha egyszer elkezdett egy mondatot, azt nem igen szokta befejezni; esetleg Ádámtól és Évától indult, majd az almatermesztés aktuális gondjain keresztül sikeresen elkanyarodott amaz fürjekig, akik az égből hullottak alá. Szerencsére mindig akadt ott egy épkézláb ember, aki megmagyarázta: Irodalmi klub vagyunk, és Sir Walter Raleigh tiszteletére gyűltünk össze – azzal be is csusszant az asztal alá, mert ugye ott mégis kellemesebb, mint a keskeny padon.

Minden pénteki napon sokan gyűltek össze, de mégsem elegen, mert CM még mindig nagyon hiányzott; CM pedig nem jöhet el többé. Sürgős dolga van odaát a másvilágon, talán éppen Neptun istent szidalmazza, aki elirigyelte a halaknak kivetett hálókat, és nem kisebb zsákmányt akart elfogni, mint a szép Leandert. És nem volt ott JD sem, de sokkal prózaibb okból, a surreyi Pyrfordban nyomorgott az egyre népesebb családjával; no de meg is érdemli az, aki lányt vagy asszonyt szeret. Bezzeg JF és FB egymást szerették, nem is hagytak ki egyetlen pénteket (vagy egyéb hétköznapot) sem. WS mindig a védelmébe vette őket: Elég volt a kárpálásból, mit tehetnének mást a szegény emberek, megosztják egymással azt a keveset, amijük van.

Will is capable of everything, vetette közbe TC, mire nagy nevetés támadt, hiszen mindenki tudta róla, sosem járhatta volna be fél Európát, ha csupán arra a will-re hagyatkozik, aki a nadrágjában fityeg.

Senki ne merészelje bántani a barátomat, mordult fel BJ, amire még jobban nevettek, mert ki tudja, még az is lehet, hogy a holdvilágképű öreg legényre gondol, aki ott ül köztük, és akiről mindenki tudta, hogy miért nem hiányzik neki a Stratfordban hagyott felesége – Pembroke grófnál nem járt nagy sikerrel, de talán most ez az új színészgyerek, William Hughes. – Igen kell a szavakkal vigyázni, folytatta BJ egy kissé kenetteljesen, mert sokszor egyáltalán nem azt jelentik, amit megszoktunk tőlük; pedig az lenne a kötelességük, hogy glédába sorakozzanak, és kézfeltartással segítsék a poéta választását. Mert ha Aiszakosz nem teszi azt a szerencsétlen megjegyzést, amikor a feleségét, Heszperiét megmarta a kígyó, és ha ezt a megjegyzést nem hallja meg Thétisz, akkor eggyel kevesebbre menendő a búvármadár-nemzetség tagjainak száma…

Mit sem unok annyira, mint a görög mítoszokat! – kiáltotta JF.

Arról nem is beszélve, hogy Aiszakosznak nem is volt felesége, meglátta Heszperiét, és rögtön meg akarta erőszakolni…

Mindenki bolond, aki nem a dohányt és a fiúkat szereti, idézte CM-t TC.

… Heszperié azonban menekült előle, és nem vette észre a fűben a kígyót…

Hiába okoskodsz, mert én arra a Will-re gondoltam, aki csak félig olvassa el a könyvet, amit eléje tesznek…

Velünk ez sohasem fordulhat elő, szólalt meg FB, mi a könyveket is megosztjuk egymással, JF a szavak elejét olvassa el, én meg a végüket, és amelyik betű kimaradt, az magára vessen.

WS egész oldalakat hagy ki, gúnyolódott JB, csak ezért fordulhat elő, hogy tengerparttal ajándékozza meg Bohemiát, vagy Kleopátra szülőhelyét Kréta szigetén találja meg.

Azt már régen kitöröltem, legyintett WS. Te is tudod, hogy sokat törlök.

BJ diadalmasan felnevetett. Sokat, de nem eleget! Az én Volponémat még akkor is játszani fogják, amikor már régen elfelejtették a te darabjaidat.

Nem kétséges, hogy csak akkor fogják játszani, a te szörnyű Alkimistáddal együtt.

Miért, mi bajod van az Alkimistával?

Szó, szó, szó…

Na és? Mesteri módon bánok a szavakkal.

Vagy a szavak bánnak el veled mesterien.

BJ feje egészen vörös lett. Vagy lila? No, fogadok, hogy jobban elbánok a szavakkal, mint te, szonettvadász. Válassz egy szót, akármilyen szót, én pedig azt írok róla, amit akarok, szerelmes verset, hőskölteményt, latin elégiát vagy prédikációt.

Epigrammát írj, az a legrövidebb, kérte JF jóságosan.

Nagy dolog, szólt WS, én is írok elmés verset, ősi kölesményt, száz gramm epét akármiről.

TC nem bírt megmaradni a fenekén, ónkupáját az ég felé emelte, és elkezdett szavalni a nagydologról… mely éppen úgy ömlik, mint egyesek szájából a hasonlatok… vagy egy titkos helyről gurulnak elő, mint az amerikai diók… FB azonban egy időben azt képzelte, hogy lehetne belőle akár ügyvéd is – csupán azért, mert nem volt kedve letenni az utolsó vizsgáit Oxfordban – Salmacis és Hermaphroditus azonban másként gondolták – nagyon kevés maradt meg a régi beidegződések közül, de az is minek – most belefojtotta a szót TC-ba, és szerződést követelt: Foglaljuk írásba, kössük ki a foglalót!

Zsinórra köss inkább fogat, hadd rántsa ki a gyors fogat, tréfált WS.

Nem szerződés kell ide, pattant fel BJ, hanem egy szó. TC, locsogj!

Kersey, vágta rá TC gondolkodás nélkül.

Mi az ördög az a Kersey?

Mi lenne más, patakvölgyben egy kis falu, a közepén vízeséssel, templommal a domboldalon.

Túl könnyű, mondta erre WS.

Könnyű vagy nem, vitatkozott BJ, TC szólt, s a kocka el van vetve.

Mit tehetett volna WS? Rábólintott, ámen, úgy legyen.

A Péntek utcai klub többi napirendi pontját nem tartja nyilván az irodalomtörténet, de valószínűleg ez is úgy végződött, mint az összes többi: TC hencegett, WS aludt, BJ mindenkinek lyukat beszélt a hasába. JF és FB hazabotorkáltak, békésen megosztoztak egymáson vagy a szolgálólányon, búsultak egy keveset A hűséges pásztorlány bukásán, örültek a Philaster sikerének, de az is lehet, hogy valami egészen mással foglalkoztak, mint a rossz gyerek az iskolában, a pad alatt.

¤

WS azonban számon tartotta a fogadást. Azért is, megmutatom ennek a malacorrúnak… még hogy alkimista meg Volpone… De a patakvölgy és az idilli kis falu nagyon unalmas. Legyen a nagybetű helyett kisbetű, télikabátnak vagy munkaruhának való gyapjúanyag. És meg is írta mindjárt kétszer. Biron kérdezi a Felsült szerelmesekben, 5. felvonás, 2. jelenet: Parasztgúnyát viselt, vagy rendes birkagyapjat? A második próba meg ez: Szeget szeggel, 1. felvonás, 2. jelenet, az első polgár csahol: Szavamra, angol kelmét éppoly kedvvel gyűjtök én, miként te bársonyt. – BJ persze megfeledkezett az egész fogadásról, aztán még neki állt följebb, amikor a kersey kétszer is rávigyorgott: Egyről volt szó! Kétszer nem ér!

Néhány év múlva WS hazament Stratfordba meghalni, de nem azért, mintha megsértődött volna – TC a tanúm, aki az indiai Szuratban hagyta a fogát, és a feljegyzéseinek nagyobbik része is odaveszett.