Fönn megszédül a falevél
Pörögve száll le a földre
Lehullva jobb sorsot remél
Nem emlékszik már a zöldre
Szétmosódik rajta sárga
Barna, vörösbe hajol
És elvérzik minden levél
Lapul, s egymásba karol
Zizegve mind másról mesél
Percenként a széllel dacol
Emelgeti sebzett testét
Eres oldalára fordul
Fáradtan várja az estét
Amikor a törzs nyikordul
Csendben sóhajtva elköszön
Valaha rügy volt, felejti
Hogy, hogy fürdette fényözön
Hervadva álmát elejti…
2006. szeptember 26.
5 hozzászólás
A második szakasz utolsó sorába bátorkodnék ajállani a “barna” szó elé egy “a” betűt! ===>” a Barna ” ahogy számoltam minden sor 8 szótagú csak az nem 🙁
Miért írtad 3 sorosra őket? megtöröd a rímeket amik nagyon jók benne. Első olvasásra megálltam a szakaszok végén, aztán láttam hogy olvasni kell még 1et hogy meglegyen a sor párja 🙂
Amúgy nagyon jó vers, … odavaló az érdemes elolvasni fajták közé 😉 :))
gazdag a szókincse is… nagyon jóóó!
Kedves Yetiboy!
Köszönöm értékes véleményed. Valóban igazad van…nem figyeltem a szótagszámra. Majd javíttatom.
Örülök, hogy olvastad. Elismerésednek örülök
Üdv: Éva
Én is így vagyok vele, tetszik, de nem értem miért így tagoltad. Ha direkt, jól megfontolt oka van, akkor elnézést, de szerintem az efféle versekre a rím rakja a koronát.
Nekem is van egy ugyanilyen című versem, először nem is értettem hogy kinek is az adatlapját nézem.
Szép vers.
szia
Szia Sanna!
Most így újra olvasva, lehet, hogy nem kellett volna így szétszednem. Kissé más értelmet kap így, mint az eredeti szándék szerint akartam.
Köszönöm jelzésed. Éva