Megváltoztattam, a te életedet.
Tudom sok fájdalmat okoztam neked,
Pedig nem akartam, mert szeretlek.
De ha rád gondolok, az jut az eszembe,
Hogy ha hozzád szólok, könny szökik szemedbe,
Azt akarom, ne sírj miattam rózsám,
Tudom, hogy hiányzom… S te is hiányzol ám.
Már nem sok van hátra, a küldetésemből,
És ha véget ér az… Megyek haza egyből.
Micsoda öröm lesz, mikor újra látsz majd,
Egy csapásra elűzöm, minden problémádat.
De addig még tarts ki, és végy erőt magadon,
Ne sírj soha többé! Én biz ezt akarom.
Űzd el a szívedből, az összes bánatot,
S mikor hazatérek, tárd ki felém karod.
2 hozzászólás
Szia Apamaci!
Ebben a versben minden benne van.
Képes vagy olyan hatásosan írni, hogy teljesen el tudom képzelni a helyzetet és együtt érzek.
Egyszerű, de szép mondataid jól célba találnak.
Tetszett a versed és ihletben gazdag folytatást kívánok.
Üdv.:Tamás
Kedves Jerrynostro!
Szép szavaidat, és véleményedet nagyon köszönöm. Örülök, hogy tetszett a versem, igyekszem ilyen maradni, nem akarom túl fennkölt szavakkal leírni, amit egyszerűen is le lehet.
Maradok tisztelettel: Apamaci